zefelánt klub

hol volt, hol nem volt... akár így is kezdődhetne, de nem így fog... furán zárult, és ugyanolyan furán is indult az a bizonyos hétfő. a hétfők mindig nehezek, ahogy azt minden jóravaló munkásember tudja. de ez nem azért volt nehéz, mert dolgozni kellett, ez a szívnek volt nehéz, ami ott bent, Szomorka szívében szenvedett szüntelen. Szomorkát nem kell a neve után megítélni, egy erős, életvidám teremtménye volt ő a földnek, csak most ez a hétfő, egy új kezdet hétfője volt. s mint kitaláltátok, nem egy vidám kezdeté. emiatt szenvedett szegény, ült szobája falai közt, s olyan csupasznak érezte a körülötte lévő világot, mint tűzvész után az erdőt. semmi nem érdekelte, csak egy dallam csengett állandóan a fülében, bárhová ment, kísérte: a tied vagyok... így peregtek a homokóra szemei, jelezve, hogy közeleg az este. eközben Szépszemű egy szombatról ábrándozott, s félve gondolta arra, hogy esetleg, talán... nagy volt az öröm az ő hétfői szívében, de nem volt kisebb a félelem se. nem engedhet ismét a szívének. s az új hét újabb harcot indított az igen és nem közt. s Szépszemű érezte: az igen fog győzni. de úgy döntött, aminek meg kell történnie úgyis megtörténik, amit a sors elrendel, az ellen kitérni, nagy vállalkozás lenne. elengedte magát, s azt érezte, hogy kikötött a nyugalom szigetén... még volt valaki, akinek nemkívánt idegenek gyarapították hétfőn őszülő hajszálai sorát, ő nem volt más, mint Szerényke. egész nap becézések sorát kellett elszenvedje, mosolyogjon, kellemeskedjen... fárasztó egy foglalkozás, ezért mindhárman várták azt a bizonyos órát, ami lassan megérkezett. randevú, találkoztak. ketten jókedvre derültek, de Szomorkát tovább kísértette az a szám... ekkor Szépszemű kitalálta a zefelánt klubbot. s megnyitották, s pár nem sikerült próbálkozás után, mivel a barátság nem ismer lehetetlent, Szomorka arcára is mosolyt varázsolt a két pajtás. s ekkor érezték, ez az a megfoghatatlan érzés, amit barátságnak neveznek. különös titok, de megköszönhetetlen hála egy igazi barátság. s a három jópajtás mosolyogva hagyta el a zefelánt klubbot, ők voltak a tripla S, a három muskétás, akik ezt vallották: én érted, te értem, mi egymásért.