1. tudtam, hogy nem vagyok könnyű esete, de néha rájövök, hogy nagyon fárasztó tudok lenni. mindig úgy várom, hogy eljöjjön az a bizonyos pillanat, s mikor elérkezik, akkor olyan kedvetlenül indulok el. az okát még nem tudom, de... most is eljött az indulás pillanata, összepakoltam nagy kínlódások árán, s érzem, itthon kell hagyni a Zefelánt klubot, a délelőtti kávékat Szomorkával, az esti próbákat, Csíkos cicát, a nagy ágyat, a délutáni művelődést a padon. eddig ez töltötte ki mindennapjaimat, s egészen az életem része lett. s most valami új vár rám, valami, amit eddig élvezettel tettem, táborozás gyerekekkel, s sok emlékkel. most visszagondolva az első gyerektáboromra... arra a pár emberre, azokra az estékre... hát életem egyik legszebb időszaka volt, s hiszem, hogy ez is az lesz. csak ne kellene indulni, egyből bele kellene esni, s az akkor jó lenne.
2. ahogy kezdem felfedezni rejtettnek vélt tulajdonságaim rájövök: elég nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy engem elviseljen valaki, hisz néha én is megrémülök magamtól. az van, hogy mindig azt hiszem hogy, s közbe dehogy. s mikor nem látok tisztán, jön egy jóbarát, s elmondja mit lát rajtad, s hiába akarsz hazudni, nem csal a megérzése, jól érzi mi is van veled. s akkor hogy mond meg? nem akarsz a lelkébe gázolni, nem akarod megsérteni, de hazudni se akarsz neki. igazán nehéz az emberi kapcsolataidat haragmentesen fenntartani. s minél jobban igyekszem elkerülni a konfliktust, annál jobban beleesem. ilyenkor mindig eszembe jut a szomszéd néni mondata, ami szó szerint igaz. na, de majd megoldódik, csak őszintén. amíg ezt a szót nem hazudtolom meg, addig nem kell haragudnom magamra, jobb az egyenes út ilyen téren.
3. elég régen tűnődöm ezen, s mégse jutok megoldás közelbe. azon töröm az agyam, hogy ez a szerelem, ez mennyire osztódik. vagyis lehet úgyannyira erősen szeretni például a tizediket, mint az elsőt? vagy az első nagy szerelem nem múlható felül semmivel?! most úgy látom, az első nagy szerelem tényleg nem gyógyítható. annak az intenzitása óriási, s mindig szívdobogást okoz, ha látjuk. nekem legalábbis igen, így 8 év után is. hiába mondom magamnak, hogy gyerekkori rajongás volt, mert nem igaz. sokáig tartott, plátóian valóságosan plátói volt, s azóta se éreztem olyant, csak ahhoz hasonlót. így ebben a pillanatban azt látom, hogy igen a szerelem is képes kopni, így bánjunk csínján ezzel az érzéssel. s lehet, hogy most már nem az első nagy szerelemben égünk, vigyázzunk a mellettünk lévő emberre, mert lehet, hogy ő az igazi. s bármi is történjen: csak őszintén.
kalandra fel, Zefelánték csak bátran és kitartás, nélkülem is sikerül, csak ne adjátok fel. bízom bennetek. ha ti élvezitek majd, mást is magatokkal tudtok ragadni. s ha hamarabb nem, szombaton találkozunk.
2. ahogy kezdem felfedezni rejtettnek vélt tulajdonságaim rájövök: elég nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy engem elviseljen valaki, hisz néha én is megrémülök magamtól. az van, hogy mindig azt hiszem hogy, s közbe dehogy. s mikor nem látok tisztán, jön egy jóbarát, s elmondja mit lát rajtad, s hiába akarsz hazudni, nem csal a megérzése, jól érzi mi is van veled. s akkor hogy mond meg? nem akarsz a lelkébe gázolni, nem akarod megsérteni, de hazudni se akarsz neki. igazán nehéz az emberi kapcsolataidat haragmentesen fenntartani. s minél jobban igyekszem elkerülni a konfliktust, annál jobban beleesem. ilyenkor mindig eszembe jut a szomszéd néni mondata, ami szó szerint igaz. na, de majd megoldódik, csak őszintén. amíg ezt a szót nem hazudtolom meg, addig nem kell haragudnom magamra, jobb az egyenes út ilyen téren.
3. elég régen tűnődöm ezen, s mégse jutok megoldás közelbe. azon töröm az agyam, hogy ez a szerelem, ez mennyire osztódik. vagyis lehet úgyannyira erősen szeretni például a tizediket, mint az elsőt? vagy az első nagy szerelem nem múlható felül semmivel?! most úgy látom, az első nagy szerelem tényleg nem gyógyítható. annak az intenzitása óriási, s mindig szívdobogást okoz, ha látjuk. nekem legalábbis igen, így 8 év után is. hiába mondom magamnak, hogy gyerekkori rajongás volt, mert nem igaz. sokáig tartott, plátóian valóságosan plátói volt, s azóta se éreztem olyant, csak ahhoz hasonlót. így ebben a pillanatban azt látom, hogy igen a szerelem is képes kopni, így bánjunk csínján ezzel az érzéssel. s lehet, hogy most már nem az első nagy szerelemben égünk, vigyázzunk a mellettünk lévő emberre, mert lehet, hogy ő az igazi. s bármi is történjen: csak őszintén.
kalandra fel, Zefelánték csak bátran és kitartás, nélkülem is sikerül, csak ne adjátok fel. bízom bennetek. ha ti élvezitek majd, mást is magatokkal tudtok ragadni. s ha hamarabb nem, szombaton találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése