hol-nap?

a hangulatfény, az illatok, na meg persze a zene, mintha mind ellene fordultak volna, vagyis, mintha az egész univerzum az ellensége lett volna. s egyetlen társa maradt, a magány. ahogy a lávalámpában mozgó viaszt vizsgálta különbnél-különb gondolatok cikáztak aprócska agya hálózataiban. lecsúsztak a talpáig, onnan meg visszamásztak egészen a feje búbjáig. s miközben ezt a hancúrozást játszodták, gondolkodásra késztették a játszótér tulajdonosát, aki nem akarta beadni a derekát, s inkább a falon mozgó árnyakat vizsgálta, remélve, hogy leköti a figyelmét. de mint már annyiszor, most is győzött az ész... az agy, aki mint egy király trónol ott fenn, s eszébe se jut onnan leszállni. s mint minden király, alattvalót keres magának, s ha megtalálja, uralma alá akarja vonni, be akarja kebelezni, irányítani szeretné. s hol könnyen, hol nehezebben, de sikerül neki a foglalás.
most, hogy kint is könnyezet az ég, nem volt nehéz behálózni, s uralkodni: te sose nőssz már fel? azt hiszed, minden narancssárga? minden lilaködben úszik? nem kicsi édes, a világ nem fehér és fekete, szóval... nőj fel, mert mindig mindent elrontasz, béna vagy, egy rakás ócskavas, amiből már semmi jó nem lesz... törődj bele... nem lehet mindenki a csúcson, valakinek lent is kell maradni, s ez a valaki most te vagy, mondta gúnyosan, s nevetett hozzá hangosan és harsányan.
s igaza volt, ez bántotta a legjobban a szívet, aki erőtlen és gyenge volt ahhoz, hogy visszavágjon, őt egy magasabb érzés tartotta hatalmában... s nem szabadulhatott ebből az édes béklyóból, így a mai nap győztese az agy lett... s holnap? mi lesz holnap? ki fogja a napi harcot megvívni? s ki lesz a győztes? ki mellé tegyük le a voksunkat?