olyan gyorsan repülnek a napok, most lett nyár, s már mindjárt vége... a percek gyorsan peregnek, szalad ki a lábunk alól az idő. s mégis, néha annyira tudjuk unni. na, de nem ez a fontos, más dolgok foglalkoztatnak most. eddig azt hittem, hogy nagyon haragtartó ember vagyok, de rájöttem, hogy az milyen nagy emberi butaság. haragudni valakire, akit valaha fontosnak tartottál, hallgattál a tanácsaira, feltétel nélkül elfogadtad azt amit mondott, mert bíztál benne, s akkor egy butaság miatt haragudj rá évekig? ma rájöttem, sokkal többre mész, ha minden haragot kiürítesz a szívedből, nem elfelejted, csak a büszkeséged félreteszed, s legyűröd a haragodat. a negatív energia feszülté teszi az embert, inkább mosolyogjunk. nem azt mondom, hogy ez minden esetben működik, mert azért egy haragnak oka van, s az az ok megmarad, mert sebet ejt az emberen, s a sebhely az örök, kitörülhetetlen, de jobb, ha beszélünk róla, és megpróbáljuk megoldani. az első lépés az, ha őszintén megvizsgáljuk magunk, hogy ki volt a hibás. aztán felvesszük ismételten a kapcsolatot a másik féllel, s ha az első lépést mi megtettük, akkor már a többi nem rajtunk múlik, a szándék megvolt... egy próbát mindig minden megér... azzal semmit nem veszít az ember, csak nyerhet. tegyük félre emberi butaságunk, s próbáljunk meg pozitívan nézni a világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése