összegzés

ez a századik bejegyzés... egy évvel ezelőtt, mikor eldöntöttem, hogy elkezdek blogolni, nem tudtam mit is írok majd, hogy minek is írok, s egyáltalán... kit érdekel majd ez az egész oldal... nem vagyok én olyan érdekes, hogy úgy írjak majd, hogy mások esetleg örömmel olvassák... na ilyen gondolatokkal indult az Életem lapjai. azóta lassan eltelt egy év, és a századik bejegyzés is leírásra került. s hogy most hogy látom ezt az egészet? azt érzem, hogy jól esik ide irkálni dolgokat, jól esik megfogalmazni a bennem cikázó érzéseket, gondolatokat, jó érzés kiírni a sok szomorú percet, amit az élet szerez nekem. s mikor elkészül egy- egy bejegyzés, mintha megkönnyebbülnék, letennék egy adag terhet a vállamról. s hogy őszinte legyek, rájöttem, nem az a fontos, hogy más milyen szívvel olvassa, akinek nem tetszik, az nem néz be többet, akit nem fog meg, elfelejti, hogy erre is tévedt egyszer,szörfözgetés közben. ez nem kötelezőolvasmány, egyszerűen dolgok, amik megtörténtek velem. ahogy egy ismerősöm mondta: ez olyan mint egy nyilvános napló, hát igen, ez az is.
na de ez a századik bejegyzés nektek készült, akik néha rám léptek messengeren, s annyit mondotok: köszönöm, ez jól esett, vagy elmondjátok, hogy tetszik, nem tetszik, mit változtassak. köszönök minden segítő szót, és minden bíztatást, ami tőletek jön. remélem továbbra is jó érzés lesz a betűim olvasni:) igyekszem szépen írni, s olvashatóan. olvasásra fel....