unalom hatása

mikor már az ember nem tud mit kezdeni magával, mert az unalom sátrat bontott, s nem akar tovább állni, érdekes dolgok bújnak elő az emberekből. s főleg belőlem. fárasztó tudok lenni olyankor, de a mostani lefáradáshoz társam is akadt. miután kipanaszkodtam magam, s nem jutottunk semmire, elindult a marhaság... messengeren csak a szavak vannak, hát nekünk ez nem volt nagy baj, mennyi csak kifért a csövön, éjjel 2kor, még mindig folyt belőlünk a süket duma... a mezőgazdaságtól kezdve a szerelmen keresztül a tölgyesi bolondokházáig minden témát érintettünk, s még akkor kezdődött a java.... s mi a legjobb, hogy nem bántottuk meg egymást, sőt, megnevettettük, mosolyt csaltunk szomorú arcainkra. ez egy barátság... s ha majd tényleg beutalnak, szívesen megyek egy szobába veled, lefárasztgatjuk egymást, s eltelik valahogy.
köszönöm, hogy ilyen barát vagy, hogy együtt nevetünk, s együtt kesergünk, s együtt gondolkodunk dolgokon... hála s ölelés érte... jó, hogy a barátomnak mondhatlak, s büszkén teszem ezt... s tudom, mint barátra bármikor számíthatok rád, s ez viszont is működik. ha tanács kell, igyekszem a szolgálatodra állni, ahogy ma te is azt tetted...