társasjáték

hm... mennyire furcsa ez az élet. különösen alakulnak emberi sorsok, érdekesen haladnak emberek az élet adta ösvényeken, összehoz egy-egy fuvallat, aztán jön egy vihar, s ismét elszakadunk egymástól, aztán remények nélkül haladva teszünk ezt-azt, aminek eredményeképpen, rengeteg reményt kapunk ajándékként. rengeteg boldog pillanatot, millió meg millió kellemes beszélgetést, estéket betöltő öleléseket, na meg persze mosolyt csalogató tetteket. s egyszerűen nem tudjuk mivel érdemeltük meg ezt a sok jót, s a félelem, hogy egyszer arra ébredünk, hogy mindez már nincs, óvatossá tesz bennünket. csak lassan  tesszük meg a szelídítéshez szükséges előkészületeket. lépésről-lépésre öltöztetjük ünneplőbe a szívünket, mert félünk, hogy hamar feketére kell váltani az ünneplőt, s az akkor nagyon fájna, hogy ismét megszűnt valami, ami fontossá kezdett válni számunkra. ez az óvatosság kimérté tesz bennünket, s akkor attól kezdünk félni, hogy emiatt kell gyászruhát ölteni, mert lassan haladunk a cél felé. sose tudjuk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb megoldás, mi lenne a legjobb döntés a jövőnkkel kapcsolatosan. 

 én lassan megtanultam valamit: nem kell törődni azzal, hogy nem fogadnak el olyannak amilyen vagy. egyszerűen türelem kell az ismerkedéshez, türelem kell ahhoz, hogy megértsd önmagad és a benned szunnyadó érzéseket, hogy majd a legőszintébben tudd azt kinyilvánítani. s idő kell ahhoz, hogy más is feltárja a benne lakó érzelemtérképet. ez olyan mint egy társasjáték, te gurítasz és lépsz, én gurítok és lépek, annyi különbséggel, hogy ennek nincs versenyszelleme, és a cél az számomra te vagy, s számodra én. vagyis el kell jutnunk egymásig, s minden lépés egy milliméternyi terület feltárása a benned lakó tulajdonság és érzelemhalomból. s csak a tiszta, csalás nélküli játszmának van eredménye, ezért én azt mondom, hogy játékra fel.

      én elkezdtem, s nagyon boldoggá tesz minden pillanat, amit ezzel a társasozással tölthetek. remélem elérem a célt, s a játékostársam úgyszintén. életem legszebb pillanatait élem meg mellette. kívánom, hogy mindenki akadjon egy olyan partnerre, akivel ennyire boldogan tudja játszani ezt a játékot, s meglátja mennyi öröm költözik a szívébe egy-egy lépés után. szóval: társasozásra fel!!! de a játékszabályt ne feledjük: őszintén, becsületesen, és tisztán. hanem nincs értelme elkezdeni, mert a neve játék, de az eredménye valós, és akik játszák azok érző emberek. ne játszunk mások érzelmével, csupán azért mert hajt a játékosszenvedélyünk, mert nekünk is fájna, ha egy ilyen szenvedélyhajhász csapdába beleesnénk.