nem mintha...

eddig napi rendszerességgel írtam, mert volt mit. nem mintha most nem lenne, csak... az van, hogy vannak dolgok, amikről nem akarok elhamarkodottan beszélni. vannak dolgok, amik szépek, s jól esnek, hogy vannak, de- s nem önzőségből- szívesebben megtartja magának az ember. egy darabig. aztán úgyis szeretné világgá kürtölni örömét, de az elején szívesebben hallgat, s örül ott bent a kicsi lelkében, s reménykedik, hogy talán, talán. én most ezt teszem, reménykedek, s örülök minden pillanatnak, s igyekszem azt a lehető legjobban megjegyezni, hogy ha... legyen miből majd táplálkoznom.
kívánok mindenkinek még kellemes nyarat, amíg tart, mert annak is mindjárt vége, kezdődik ismét a harc az életben maradásért, a hajtás, hogy előbbre juss, a feszültség, a mérgelődés, a kiszámíthatatlan helyzet, beoszthatatlan időhiány, na meg a viszontlátás öröme, a tenni akarás vágya. most kezdődött ez a vakációnak nevezett szabadidővel rendelkező semmittevés, s mindjárt vége. ezért használjuk ki, amíg még beoszthatjuk az időnket, hamarosan úgyis ismét megteszi ezt más helyettünk.
na meg, üljünk le a barátainkkal beszélni, mert az mindig erőt ad, s rávilágít olyan dolgokra, amiket hajlamosak vagyunk elfeledni, figyeljünk a körülöttünk élőkre, s ha tehetjük öleljük meg azokat akik magányosan, gondolataikba merülve várják a megváltást. jót tenni nem kötelező, de nem is ártalmas.
nyaraljunk még, amíg süt fejünk felett ez a sárga korong:d