kicsit már sokk

ma este egyik barátommal arról beszéltünk, hogy miért mond engem mindenki komolytalannak, s miért gondolják azt, hogy ilyen meg ilyen vagyok. s valahogy még mindig nem értem meg az egész összefüggését. s hogy miért kellett erről beszélnünk? azért, mert nem tudom milyen alapon, engem mindenki komolytalannak titulál. pedig... azért amiért közvetlen és barátságos vagyok, az nem azt jelenti, hogy komolytalannak kell tekinteni. sőt, talán az a baj velem, hogy ha valakit megszeretek, azt mindennél jobban szeretem, s mindennél fontosabb az, hogy boldognak lássam. nem értem hol van ebben a komolytalanság?! szerinte az a baj, hogy az emberek irigyek. hát én ezt elhiszem, de nem tudom felfogni, hogy az irigységnek mi a haszna? hol van egy embernek haszna abból, hogy irigy, rosszakaratú, mi belőle a profit? mert szerintem semmi. nekem abból jövedelmem, hasznom, hogy irigykedem, pletykálkodom, rosszat akarok másoknak, egyenlő a nagy semmivel. akkor miért tegyem? a lelkiismeretemmel amúgy is szembe kell állnom, s akkor... emberi butaság az egész. én személy szerint, míg legalább négy mondatot nem váltottam az emberrel, addig nem mondok véleményt róla. akkor rólam milyen alapon mond bárki bármit? az, hogy közvetlen vagyok az emberekhez, igyekszem mosolyogni, s kedvesen beszélni, az nem vonja magával, hogy nem gondolok komolyan egy kapcsolatot olyan emberrel, aki fontos számomra. aztán azt is mondta, hogy olyan gyerekesen viselkedem néha, vagyis, nem ezt várják el az emberek egy egyetemet járó lánytól. elvárják??? mi az, hogy elvárják? én nem akarom magam besorolni a sok szürke megsavanyodott ember közé, aki beállt a sorba, s olyan lett mint a tömeg többi tagja. én szeretnék olyan maradni, mint évekkel ezelőtt: közvetlen és barátságos. s akinek a gyerekességem, vagyis az állandó jókedvem, meg mosolygósságom zavarja a mindennapjait, kerülje ki a személyemet, s kész... nem kötelező velem találkozni, s velem jópofizni, mert én se teszem olyannal, akivel nem érzem, hogy szívből jön.
szóval megkérném azt a sok jóakaró embert, aki szeretetteljesen indít el rólam ezt, meg azt, meg amazt, hogy hagyjon ki a piszkos kis játékaiból, mert ebből gazdag amúgy se lesz, pénzt a hazug szavakért nem kap, mivel én nem vagyok világsztár, ő meg nem egy pletykalap alkalmazottja, szóval hanyagoljuk egymást, a szebb napok érdekében.
s ezt tanácsolom másnak is: gazdasági válság van, de azért a pletykák nem oldják meg az anyagi gondokat, jobb ha először mindenki a saját kapuján belül takarít, s azután megy leselkedni a másokén. előbb mossa tisztára a saját szennyesét, s azután kezdjen teregetőzni másokéval. én is igyekszem a saját problémáimmal foglalkozni, más is tegyen így, amennyire lehetősége nyílik erre.