pénz keresés...

volt egyszer egy gyerek. gyereknek nevezték, pedig már jó magasra kinőtt az isten fekete földjéből. magasabb volt, mint szülei, magasabb volt bárkinél a családból. nem mondták volna meg, hogy ő a legkisebb családja körében. azonban, ezzel a magassággal nem társult érettség. sajnos a magasság önmagában semmit nem rejt. ő csupán elkényeztetett kölyöknek tűnt a nagyok szemében, és nem ok nélkül. gyönyörű gyerek volt, nem volt híján rajongóknak, csak úgy csábított, vonzott, tudta magáról, hogy vonzerőért nem kell a szomszédba menni. de mint minden nagy hódításhoz, ehhez is pénz kellet, de mivel lusta volt, s a szépséget nem lehetett munkával elrontani, így a szülők, akik régen nem tudtak már parancsolni gyereküknek, nem adtak egy üres garast se neki. így a gyerek különös foglalkozásba kezdett, pénzkeresésnek nevezik a felnőtt világban, csak ez nem a szó szerinti pénzkeresés volt. tudni illik, a gyereknek közel laktak a nagyszülei, mert hát ilyen is van egy normális családban élő emberi egyednek, szóval a gyerek pénzt keresett, a nagyszülőknél, azok tudta nélkül. mikor ők épp dolgoztak, hogy legyen mit este az asztalra tenni, vagy legyen amiből télen szemelgetni, ő titokban besurrant a lakásba, s pénzt keresett. s hogy hogy nem mindig talált is. és kérés nélkül elvette, s elvitte, hiszen találta. a nagyszülők csodálkoztak, hogy mindig hiányzik egy-két százas, s nem tudták hogyan történhet ez? azt gondolták, hogy a másik vette el, valamire szüksége volt. így nem is gyanakodtak. aztán egyszer lehullott a lepel, mert valaki elmesélte, hogy milyen pénzszerzési akció folyik le a lakásban, mikor nincsenek otthon a lakók. de ekkor kezdődött az igazi probléma, hiszen, ha nem látták, hogy gyanúsítsák meg a gyereket? nem lehet valakit rajtakapás nélkül felelősségre vonni... így azóta is rendszeresen kutatnak a pénz után a nagyszülők lakásában, pedig ők is fáradtságos munkával szerzik meg azt a pár garast, amivel másnap kenyeret vesznek. s meddig fog ez így menni? hát amíg a gyerek be nem látja, hogy amit tesz, az nem épp szobrot érdemlő cselekedet.
gondolkodjunk el, nagyszüleink is kétkezi munkával dolgoznak meg azért a pár papírért, amit a mai világban pénznek hívnak. s nem csak nagyszüleink, szüleink is. ne vegyünk el mástól semmit, s főleg ne olyan dolgot, amiért verejtékcseppek hullottak valaki homlokáról. kérjünk inkább, lehet, hogy szívesebben adnak, ha látják a jóindulatot bennünk, hogy nem elvesszük, hanem megkérdezzük. s talán ha végigzongorázzuk, hogy tényleg kell-e nekünk az a pénz, kiderül, hogy nem is lenne olyan fontos, hiszen jókedv ital nélkül is lehet, csak a társaság legyen baráti, a többi már csak akarat kérdése.