...

-jövök, jövök- cincogta egy vékony hang, s már nyílt is a nagy tölgyfa ajtó, s egy apró kis összetöpörödött asszony állt a másik oldalon- jaj, ön az, már azt hittük sose ér ide. a kékruhások már mindent lezártak, épp a halottellenőrt várjuk, vagy mi a neve annak, s tetszik tudni, az történt, hogy... de már nem volt kinek mondja, mert Őszi csak a szaglására hagyatkozva, egyenesen a tett színhelye felé tartott. amint az előszobát elhagyta, ismét furcsa dolgot vett észre, de mintha mi se történt volna, a csigalépcső felé vette az irányt. ott már a sárga szalag jelezte, jó helyre tévedt. hangos sírást hallott, ahogy háta mögött sokasodtak a lépcsők... a legfelső fokon, egy 13éves serdülő fiú bírkózottkrokodilkönnyeivel, s mind azt mondogatta: nem kellett volna, nem kellett volna... Őszi megsimogatta a fejét, aztán belépett a sárga tapétás szobába. ott egy nagy franciaágyon, mint egy alvó baba, egy gyönyörű hölgy pihent. mellette egy ifjú lány üldögélt üres tekintettel, s a rendőrség sürgött-forgott, nyomok után keresve.
- hm- mondta Őszi- frissen vasalt, különös, hitemre különös. részvétem- nyújtotta jobbját az üres tekintetű lány felé, de az csak bólintott- megvizsgálhatom egy pillanatra azt a párnát, édesanyja feje alatt?- kérdezte halkan, mire a válasz ismét egy bólintás volt. de mikor megmozdította volna a testet, egy dörgő hang szólt rá.
- Őszi, a jómindenit a fejednek, hát te ismét itt vagy? hogy mindig összehoz minket a sors, sose szabadulok tőled- a hang tulajdonosa, egy jól megtermett rendőrnőé volt, aki évekkel ezelőtt feleségül készült az akkor még kezdő nyomozóhoz, de a frigyből semmi se lett, mert egy reggel nem volt frissen vasalva a zoknija, s ez Őszi számára végzetes baklövés volt.
- szervusz Geri, igen itt vagyok... de ha nem haragszol... - s azzal visszatért az alvónak tűnő testhez, a párna másik oldalára volt kíváncsi- hm, mintha gondoltam volna- morogta maga elé. aztán a sarokban álldogáló nőhöz sétált- ön, ha nem tévedek, a... a halott hölgy sógornője. ha nem haragszik meg, beszélnék önnel pár szót, feltéve, hogy nem megterhelő önnek, ilyen korán beszélni bármiről is.
- nem, nem, szívesen válaszolok, de menjünk ki a teraszra, fullasztó ez a tömeg, s egy cigaretta jól esne most- s már ment is előre, Őszi meg követte.
közben a rendőrök levettek minden újlenyomatot, megérkezett a halottkém, s megállapította, hogy a halál oka, fulladásos halál. valószínű a betegségéből kifolyólag következett be a szívleállás, de ezt majd a boncolás után fogja tudni igazán. a testet összecsomagolták, s elvitték. Geri megkért mindenkit, hogy a házat ne hagyja el senki, egy fél óra múlva megkezdik a kihallgatást, erre a célra a legmegfelelőbb helyszínnek, a konyhát találták.
- megkérnék valakit, hogy diktálja nekem le, hogy kik voltak itt az éjszaka, kik tartoznak a családi körbe, ki vállalja el ezt a feladatot?- dörögte a rendőrből lett nyomozó, ekkor az üres tekintetű lány felemelte a kezét.
- én elmondom, mondhatom?- Geri bólintott- hát itt van az öcsém, itt van nagynéném, nagybátyám, három unokaöcsém, nagyanyám, az udvarlóm, de ő a reggel elment, akkor még nem tudtuk, hogy mekkora baj van, aztán még itt van a házvezetőnő meg a férje a kertész, s végül a süket dadus is itt van valahol.
- s édesapátok?-kérdezte lágyabb hangon a nyomozó
- ő nem tartózkodik az országban, külföldön utazgat, üzleti ügyeket intéz, keveset van itthon, aztán meg, nem édesapám, csak a mostohám, még van kérdése, vagy mehetek? egy kicsit ledőlök, nem érzem jól magam.
- menj nyugodtan, majd szólunk ha szükségünk van rád.
ezzel kezdetét vette a nyomozás, a kihallgatást a nagynénivel akarták kezdeni, de sehol nem találták, mivelhogy Őszi már lefoglalta a hölgyet, s elbeszélgetett
vele a terasz egyik sarkában egy cigaretta meg egy pohár ásványvíz kíséretében.