amikor

csak akkor tudod meg, hogy szereted, mikor hiányzik az estékből az az izzás, ami világosságot gyújt a sötét falak közt, amikor minden pillanatban vársz egy kedves szót, egy kósza hírt, egy ismerős hangot. amikor állandóan egy illat követ, bárhová mész érzed, és ha elveszíted kétségbeesetten keresed, hogy érezhesd még csak egy pillanatig. amikor napod nagy része azzal telik, hogy álmokat szövögetsz, s várod, hogy valóra válthasd: vele. amikor, ha együtt vagytok megszűnik minden ami körbevesz, s csak két ölelő kar, és két mosolygó szempár
létezik, s az a forróság, ami belőle árad, s ami magával ragad a végtelenségbe.