jobban

mint írtam volt, Gombi kutya beteg volt, és hogy érdekesebb legyen az eset, még a mélyen tisztelt állatorvosnak nevezendő egyén se volt hajlandó megnézni azt a kicsi állatot, hogy mi lehet a baja. de aztán szerencsére szeretik ott fent őt is valakik, s egyre jobban érzi magát. már van kedve játszani, rohangál, elkísér, ha az udvaron jársz, megadja magát, hogy simogasd a hasát, egyszóval: gyógyul. csak még a hangja nem a régi, nagyon fura ugatást hallat, éppen ezért meg szoktam kérni, hogy inkább hanyagolja az ugatást, amit ő engedelmesen teljesít. ennek az a következménye, hogy ha nem egyedül jövünk is csendben van, ami jó is meg nem is. nem ébreszti fel a családot, viszont bárki jöhet-mehet, mert ő nem tud ugatni, még.
s hogy mi volt a baja? hát csak találgatni tudunk, a lényeg az, hogy ismételten eszik, van kedve, kezd ismét pajkos tűz lobogni a szemében. remélem meggyógyul, s ismét a régi lesz. hajrá Gombi, te vagy az erősebb:)
Ps: bizonyos nyomásnak engedve, pár sor törlődött ebből a bejegyzésből... mivelhogy a szólás szabadsága kis falunkra is rányomta bélyegét... sajnos idáig jutottunk a fejlődés rögös ösvényén.