már meg voltam győződve róla, hogy ez a napom is szomorú véget ér... újra belegabalyodom a gondolataimba, s elveszek az apróságokban, azokban a dolgokban, amikre jobb lenne nem is gondolni... s akkor jöttek ők... először jött Móka Miki, aki... hát köszönöm, hogy ilyen barát vagy, s köszönöm, hogy a: mindig csak őszintén üzlet áll köztünk, meg köszönöm a béke szobrát, meg mindent amit elkövettél, hogy jobb kedvem legyen... és nem tudok mást mondani: szívből köszönöm, azt a 3 óra beszélgetést, remélem megismételjük, hamarosan. ja, és piros kendő... érted gondolom... kapsz tőlem egyet, a tiedért cserébe... hogy neked is legyen emléked, tőlem. de, sokkal szebb emlékek ezek a beszélgetések, meg az eszmefuttatások az életről, meg a tanácsok, hogy te hogyan élted túl... és ne feledd: csak őszintén, s minden jó lesz...
aztán jöttetek ti, Galambocskák, két turbékoló gerle, annyira szeretlek titeket. aztán elmondtátok a hírt, hogy jegyben vagytok, aztán elmondtad, hogy:(...) ami nagyon elkeserített, mert beindult a képzeletem, s elkezdtem kombinálni: ha ők ketten, akkor... s hát talán... de aztán (mert te láttad és érezted) összeszedtetek a porból, s a lehető legészrevehetetlenebb módszerekkel kilendítettetek a gondolatok világából. mintha újra gyerekek lettünk volna, tollasoztunk önfeledten, s a labda ütögetésébe beleütöttünk minden bajt... mindent, amit elmondtál, mindent, ami elszomorított és elbizonytalanított. igazán jó barát vagy, s igazán megérdemled azt, aki melletted van. ha rátok nézek én is életre kapok attól, ami a szemetekben bujkál, amikor egymásra néztek, attól, ahogy egymásra figyeltek, attól, ahogy élitek mindennapjaitokat. sokan vagyunk akik erre vágyunk, és saját magunk elé állított gátjaink miatt nem tudunk eljutni idáig. és ezek a beszélgetések, mintha tíz kilóval könnyebb lennék, mikor elválok tőletek. igen, szerencsés vagyok, hogy ismerlek. s szerencsés vagyok, hogy láthatom a boldogságotokat, és szerencsés vagyok, hogy figyeltek rám. tartalmas és erőt adó délután volt, ismétlése kötelező. na meg aztán a vacsora... hát... az volt a csúcsa a napnak... jól főzöl te sürjübben... becsüld meg azt a leánykát magad mellett, s szeresd jobban, mint én... igyekezz, jobban szeretni. megérdemli... elég sok mindenen keresztülment mire megtalált téged... vigyázz rá...
igazán örülök, hogy vagytok nekem, talán majd egyszer valamivel megköszönhetem nektek mindezt... talán egyszer én is segítségetekre lehetek valamiben... de addig is, ezzel a két szóval igyekszem kifejezni amit érzek: KÖSZÖNÖM SZÉPEN...
aztán jöttetek ti, Galambocskák, két turbékoló gerle, annyira szeretlek titeket. aztán elmondtátok a hírt, hogy jegyben vagytok, aztán elmondtad, hogy:(...) ami nagyon elkeserített, mert beindult a képzeletem, s elkezdtem kombinálni: ha ők ketten, akkor... s hát talán... de aztán (mert te láttad és érezted) összeszedtetek a porból, s a lehető legészrevehetetlenebb módszerekkel kilendítettetek a gondolatok világából. mintha újra gyerekek lettünk volna, tollasoztunk önfeledten, s a labda ütögetésébe beleütöttünk minden bajt... mindent, amit elmondtál, mindent, ami elszomorított és elbizonytalanított. igazán jó barát vagy, s igazán megérdemled azt, aki melletted van. ha rátok nézek én is életre kapok attól, ami a szemetekben bujkál, amikor egymásra néztek, attól, ahogy egymásra figyeltek, attól, ahogy élitek mindennapjaitokat. sokan vagyunk akik erre vágyunk, és saját magunk elé állított gátjaink miatt nem tudunk eljutni idáig. és ezek a beszélgetések, mintha tíz kilóval könnyebb lennék, mikor elválok tőletek. igen, szerencsés vagyok, hogy ismerlek. s szerencsés vagyok, hogy láthatom a boldogságotokat, és szerencsés vagyok, hogy figyeltek rám. tartalmas és erőt adó délután volt, ismétlése kötelező. na meg aztán a vacsora... hát... az volt a csúcsa a napnak... jól főzöl te sürjübben... becsüld meg azt a leánykát magad mellett, s szeresd jobban, mint én... igyekezz, jobban szeretni. megérdemli... elég sok mindenen keresztülment mire megtalált téged... vigyázz rá...
igazán örülök, hogy vagytok nekem, talán majd egyszer valamivel megköszönhetem nektek mindezt... talán egyszer én is segítségetekre lehetek valamiben... de addig is, ezzel a két szóval igyekszem kifejezni amit érzek: KÖSZÖNÖM SZÉPEN...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése