jöttem haza a parkon keresztül, s két galamb udvarolt egymásnak, összesimították kicsi fejecskéjüket, kerülgették egymást, szerették párjukat... május van... állítólag a szerelem hónapja, s kezdem elhinni, hogy valóban így van... látom, hallom, hogy emberek, akik nekem kicsit is fontosak, kezdenek sínre állni, s elindulnak a nagy érzelmi viharok szellős utcáin. s ezt érzékelve, olyan jó érzéssel telik meg az ember szíve. látni, ahogy kipirult arccal, légies léptekkel mennek végig az utcán, miután egy búcsú csókot kaptak kedvesüktől, mintha nem lenne külvilág, mintha nem lenne talaj a lábuk alatt, könnyedek és sugároznak. a parkok is megtelnek sétáló, kéz a kézben emberekkel, mintha a világ is kezdene kivirulni. az anyukák baba kocsit tollnak maguk előtt, az apukák vigyázó tekintetében. mintha minden újra élni szeretne. ez a tavasz. ez az, amikor az emberben minden kihűlt érzelem megmelegítődik. mindenki szerelmes akar lenni, keresi azt, akit meg kell, hogy találjon. kutat, próbálkozik, s attól fél, hogy sose leli meg. pedig... csupán kitartás kérdése az egész, meg a figyelemé. mert a keresés nem elég, figyelned is kell arra, hogy ráakadj. mert lehet, hogy a nagy elkeseredésben, hogy te nem találod, elmész mellette az utcán. s ő hiába próbálja felhívni a figyelmed magára, te magaddal leszel elfoglalva. ha találni szeretnél, nyitott szemmel és éles hallással kell járnod-kelned. s hinned kell magadban, hogy neked is van párod, mert májusban mindenkinek lesz párja. ezt bizonyítja a környezetem is. három szó a titok: önbizalom... kitartás... őszinteség. s miért az őszinteség? azért, mert napjainkban az emberek nagyon meglepődnek, ha minden kertelés nélkül kimondjuk ami bennünk van. ha hazudnánk, könnyebben feldolgoznák. az őszinteség ma riasztó, pedig ez az egyetlen járható út, ha májusban párra szeretnél találni. s a legtitkosabb titok: mosolyogj, hogy mosolyogjon a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése