őszelő

eljött ez is... eltelt két hónap, még hátra van egy. s ez az egy nem más, mint az én hónapom. SZEPTEMBER... az a szeptember, amikor egyik délután megláttam a napvilágot, s egyik lábamtól felemelve megmutattak anyukámnak, hogy tessék, ez a lánya. igen az a szeptember, amiben 12éven keresztül megkezdtem az iskolát, s az a szeptember, ahol minden évben eggyel több lesz életem évszámainak összege. szeptember... valami ismét elkezdődik, sokan azt mondják, hogy nem a kezdet, hanem a lassú leépülés hónapjainak első fázisa, de én nem így látom. szeptember számomra a színek kavalkádja, a természet ünneplése, hiszem ilyenkor a legszebb. olyan mint egy lakodalmas menet, felülről nézve: sok szín, gyönyörű ruhák, pompa és káprázat. tavasszal minden kizöldül, virágzásnak indul, de a zöld annyira erős, hogy a színeket mind magába szívja, holott szeptember kezdetével minden kezd a szivárvány színeibe öltözve ünnepelni. ünnepelni, hogy ismét sikerült teremni, ismét megmutathatta erejét a természet, s ellátta minden jóval a föld embereit. a falusi szorgos lakosság elindul ki a mezőre, betakarítani az egész nyáron át ápolt, gondozott termést.
elkezdődött egy újabb hónap, aminek végén én ismét összecsomagolok s elmegyek a nagyvárosba. de addig még eggyel öregebb leszek, s talán boldogabb is. de ez még várat magára. addig is élvezem ezt a gyönyörű szeptemberi napot, szellőt, esőt, felhőt, természetet. kihasználom a pillanat adta lehetőségeket, amíg még megtehetem.