igen... nem... igen... nem... ez a két szó kergetőzött egész nap a fejében... nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a jobb megoldás, mert hát... s mégis... tudta, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy szeressen, s szeretve legyen, most nem, mert... s mégis megtörtént: szeret, méghozzá egyre jobban... nem gondolta volna, hogy érezheti még ezt a hőhullámot, ezt, amit akkor érzett, mikor tudta: úgyse lehet belőle semmi, s mégis: képes volt évekig reménytelenül szeretni: első szerelem. akkor azt gondolta, sose lehet már azt az érzést felébreszteni, annyira behintődött a feledés porával, mert fájt az emlékezés minden egyes alkalommal, mikor látta... volt benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó, s még mindig benne van, de már hozzászokott. s most ez a régi érzelem erőre kapott, de nem ugyanaz a célszemély... s mégis, ugyanaz a perzselő szenvedély... lehet ilyen? úgy tudta, hogy az érzelmek azok sose egyformák... mindig kopnak egy kicsit, ezért a legemlékezetesebb az a bizonyos első szerelem... ez nem az első... s mégis: ugyanolyan erős. de nem szabadna... igaz az, amit ír róla a csillagjegyjellemző: a csalódások kimérté teszik. de most az sincs sehol. bizalmatlanná válik: annak sincs semmi nyoma... mi lett vele? hova tűnt a józan esze? nem veszett el, mert néha előbújik, s akkor kezdődik az: igen... nem... igen... nem.... játék. mit várhatok el tőle? nem, azt nem, semmiképp, mondja magának, és beleharap alsó ajkába, mert... nem várható el, hogy várjon... várt már eleget... én csak azt szeretném, hogy boldog legyen, annyira fontossá vált, hogy mindennél előrevalóbb az ő boldogsága, fogalmazza meg magának, s akkor csendesen megszólal valaki: s ha veled boldog igazán??? á, nem... nem lehet. miért? nem gondolod komolyan ezt se? de... DE IGEN... talán semmit nem gondoltam rég ilyen komolyan, mint ezt... akkor meg? mitől félsz? a csalódástól... megriaszt ez a régi érzés, s ez a ragaszkodás... szép ez az egész... túl szép... nagyon jólesik, hogy felfelé haladok... de fájni fog ha leesek... pedig még nem vagyok magasan... akkor mássz tovább, s ne engedd el a kezét... ne engedd el a kezét... ne en-gedd el a ke-zét... a kezét... ne... engedd................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése