lassan vége a vakációnak, s újra menni kell, de... előttem áll a harmad év, s én olyan furcsa dolgokat érzek, eddig sose volt olyan problémám, hogy minek is csinálom ezt az egészet? de most egyre többet gondolkodom ezen. egyre többször fordul meg a fejemben, hogy tényleg nekem való ez az egész dolog? tényleg ezt szeretném csinálni elkövetkező éveimben? és minek megy a rovására, ez a nagy színházasdi? s kinek csinálom? egyre több kérdés röpköd a fejemben, amikre választ adva egyre inkább azt érzem, hogy nem, nekem nincs szükségem erre az egészre. arra, hogy ismételten ne legyen lehetőségem beosztani az időmet, arra, hogy ismét azt érezzem, hogy feleslegesen vagyok ott, semmi látszata a munkámnak stb.stb.stb. még egy év eltelik, de a mesterin nagyon töröm a fejem, mert nem tudom, megérie, hiszen ha már diplomát szerzek, azzal pénzt is szeretnék keresni, dolgozni szeretnék, hasznosnak szeretném érezni magam, mert a hasznosság a lételemem. s ebben a szakmában... nemigen látom a jövőt, csak munkanélküliként. nagyon szép hivatás, de csak akkor ha gyakorolhatod is, hanem... hanem csak kínlódás egyik napról a másikra. na, nem baj, egy év alatt sokminden változik, kiderül minden ami most még homályba burkolózva várja a napsütést. életem legnehezebb évkezdése előtt állok. nem lesz könnyű... de összeszorított fogakkal ezt is túlélem, mint annyi minden mást eddig. legalább bentlakásom van, s kedvenc Bogyós szobatársamnak is, így... leállamvizsgázgatunk szép csendesen... harcra fel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése