szeptember 21. aki nem tudná, ma van az őszi napéjegyenlőség, ha ma jó idő van, akkor jó bortermés várható, ez az év 265-dik napja. mai nap ünneplik a magyar dráma napját és a nemzetközi békenap is ma van. aztán szeptember 21-én történt, hogy Mária Terézia kihirdette a jezsuita rend feloszlatását elrendelő pápai bullát. aztán ezen a napon született többek közt gróf Széchényi István, Sinkovits Imre, s még ki tudja hányan, akik nem ilyen híresek mint ők. én fejből tudok négy ilyen személyt, csak róluk nem szól történelem, őket nem ünnepli meg egy egész világ, egy egész nemzet, csak a barátok meg a család, de talán ez mindennél többet jelent...
1987. szept.21. délután egy kislány sírt fel a csíkszeredai dombtetőn álló kórház szülőszobájában, egyik lábától felemelve mutatták meg anyukájának, aki addig nem engedte, hogy elvigyék, mielőtt ő nem látta, nehogy egy másik gyereket hozzanak vissza neki. aztán ahogy teltek az évek, a kislány mindig azt mondta, hogy őt egy eltévedt gólya hozta, mert azzal bosszantották, hogy a gólyák már el voltak menve ilyenkor. s akkor a kislány elmagyarázta, hogy az nem úgy volt, mert hát az egyik gólya lemaradt a társaitól, s lepottyantotta őt a kórházba, s akkor gyorsan repült a társai után, szóval nem holló, s nem varjú, s nem valami rusnya fekete madár hozta őt az anyukájának, hanem egy gólya.
ennek ma már 22 éve... reggel óta szól a telefonom, s jönnek a jókívánságok. 22 év... akárhonnan nézem, 22... ez szép... se véníteni, s fiatalítani nem lehet ezt a kort... köszönök minden jókívánságot, mindenkinek aki rám gondolt... jól esik az a tudat, hogy szeretik az embert, s vannak barátai, akik nem felejtik el ezt a napot... habár én nem vagyok oda a szülinapokért... azért igyekszem elviselni, s úgy élni ezt a napot is, mint minden mást, egyszerűen csak egy nap, a hétből... s ha kívánhatnék valamit, s az teljesülne... akkor azt kívánnám, hogy legyen este, s álljon meg az idő... de ez tudom, hogy... sajnos... de azért lesz este, csak az idő nem fog megállni...
1987. szept.21. délután egy kislány sírt fel a csíkszeredai dombtetőn álló kórház szülőszobájában, egyik lábától felemelve mutatták meg anyukájának, aki addig nem engedte, hogy elvigyék, mielőtt ő nem látta, nehogy egy másik gyereket hozzanak vissza neki. aztán ahogy teltek az évek, a kislány mindig azt mondta, hogy őt egy eltévedt gólya hozta, mert azzal bosszantották, hogy a gólyák már el voltak menve ilyenkor. s akkor a kislány elmagyarázta, hogy az nem úgy volt, mert hát az egyik gólya lemaradt a társaitól, s lepottyantotta őt a kórházba, s akkor gyorsan repült a társai után, szóval nem holló, s nem varjú, s nem valami rusnya fekete madár hozta őt az anyukájának, hanem egy gólya.
ennek ma már 22 éve... reggel óta szól a telefonom, s jönnek a jókívánságok. 22 év... akárhonnan nézem, 22... ez szép... se véníteni, s fiatalítani nem lehet ezt a kort... köszönök minden jókívánságot, mindenkinek aki rám gondolt... jól esik az a tudat, hogy szeretik az embert, s vannak barátai, akik nem felejtik el ezt a napot... habár én nem vagyok oda a szülinapokért... azért igyekszem elviselni, s úgy élni ezt a napot is, mint minden mást, egyszerűen csak egy nap, a hétből... s ha kívánhatnék valamit, s az teljesülne... akkor azt kívánnám, hogy legyen este, s álljon meg az idő... de ez tudom, hogy... sajnos... de azért lesz este, csak az idő nem fog megállni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése