egy szép kolozsvári éjszaka után arra ébredek, hogy meghalt Michael Jackson, nem hatódtam meg, mert nem voltam nagy rajongó, de egy emberélet mindig hiányérzetet támaszt, ha megszűnik létezni. azóta úton, útfélen ez a téma...ezzel semmi baj nem volna, híresség volt, kell róla beszélni, mert ha Jani bácsi hal meg a Csájaröcsögéről, arról elég ha a falu megemlékezik, egy star-ról beszélni kell, ha él azért, ha meghalt azért. de, hogy minek kell elméleteket gyártani arról, hogy hogy halt meg, ki ölte meg, nem is halt meg, ez csak csel stb. stb. a pletyka lapok állandó lesben állnak, hogy hihetetlenebbnél-hihetetlenebb történetekkel ámítsák a sok buta olvasót, aki aztán erről csámcsog, s így lesznek bolhákból elefántok. a sok szereplésre vágyó amerikai emberek kitalálják agyament hülyeségeik sokaságát, s ezt a tv le is közli. miért nem tud egy ember csendesen nyugodni, ha már elszólíttatott ebből a világból. miért kell keresni a gyenge lánc szemeket, hogy kikezdhessük az elfogadhatatlant.... az énekes meghalt, mert eddig tartott a küldetése. míg élt azért beszéltek róla, szidták, elítélték, vádolták, most, hogy már nincs siratják, emlékeznek, tévhíreket terjesztenek, a kedvencem ezek közül, hogy apáca ruhába szökött ki a kórházból, s elment nemtudom hová, gyümölcskereskedőnek. s még az embert nevezik intelligens, civilizált lénynek... miért nem tudták megfelelően tisztelni, míg élt, talán most tisztább lenne sok ember lelkiismeret?! de nem, az ember legnagyobb ellensége az ember, s annyira vak, hogy nem tudja megbecsülni azt a napot, amit épp megél... s mert ez így van, hát pletykaéhes, buta, egymást halálba kergető emberiség, ami most kitölti a föld üres területeit. becsüljük meg tehát a mai napot, s örüljünk annak az embernek aki mellettünk van, s ne feledjük el megköszönni létezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése