az elmúlt napokban egy csodálatos találkozást mondhatok magaménak, amúgy mit csodálatos, arra még nem találtak ki szót, hogy azt kifejezze, ami velem történt. valami, amit ha nem él meg az ember, el se hiszi, hanem Hitetlen Tamás módjára megkérdőjelezi az egészet. kimondhatatlanulcsodálatosangyönyörű éjszaka és találkozás van mögöttem. hogy miről beszélek? én két piros kendőről, két város lakójáról, két búskomor szívről, akik egymásnál találtak vigaszra. igen Rólam és Rólad. egy békeszobor, aztán sok átbeszélt éjszakáról, aztán egy liliomról, aztán lassú tapogatózásról, hogy vajon ő is? aztán az első jelekről, hogy igen ő is, aztán Rólam elment Róladhoz, s végre megölelte, a karjaiban tartotta, s ha az időt megállíthatták volna, azt is megtették volna, csak ne kelljen elengedjék soha többet egymást. olyan biztonságot, mint abban a két ölelő karban, talán sose érzett. az első csók... az első kézfogás, a félszeg tapogatózás, hogy mit lehet mit nem, olyan varázst font a szobába, mintha meseország királylánya és herceg próbálná felfedezni a világban egymás szépségeit. aztán kéz a kézben, sétálni mentek, megnézték a birodalmat, ami csak az övék volt, a piroskendős birodalom. igazán szép hely, vadrécékkel, esővel, csókokkal... és az éjszaka... éjszaka sötét van, de nem ott, ahol két piroskendő világít... ott mindig meleg, szeretet és ami a legfontosabb őszinteség lakik. ez a titkuk. ŐSZINTESÉG, s míg ez megvan, az ország is megmarad, amit a piroskendők építettek.
s hogy csak ennyi az kimondhatatlanulcsodálatosangyönyörű találkozás? nem, csak rájöttem, hogy vannak olyan dolgok az életben, hogy a szavakon túl léteznek, s ha szavakba öntjük őket, veszítenek a fényükből, szépségükből, mert annyira szépségesek, hogy nem való őket megfogalmazni... de megismertem egy gyönyörű szót, amit ha hallok, forróság önti el a szívemet, annyira szépen mondja... nem tudom mivel érdemeltem meg ezt, de köszönet, hogy szeretnek ott fenn minket... s ha szomorú vagy jusson eszedbe: neked is van piros kendőd, csak keresd meg, ott lobog valahol egy táskán, s arra vár, hogy megszerezd...
s hogy csak ennyi az kimondhatatlanulcsodálatosangyönyörű találkozás? nem, csak rájöttem, hogy vannak olyan dolgok az életben, hogy a szavakon túl léteznek, s ha szavakba öntjük őket, veszítenek a fényükből, szépségükből, mert annyira szépségesek, hogy nem való őket megfogalmazni... de megismertem egy gyönyörű szót, amit ha hallok, forróság önti el a szívemet, annyira szépen mondja... nem tudom mivel érdemeltem meg ezt, de köszönet, hogy szeretnek ott fenn minket... s ha szomorú vagy jusson eszedbe: neked is van piros kendőd, csak keresd meg, ott lobog valahol egy táskán, s arra vár, hogy megszerezd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése