2009. jún. 14.

hanyas vagy? '87-es?


az elmúlt napokban mindenki, aki '87-ben született, ballagott, vagy ballag... ez a '87-ek éve, kivétel mi, akik vagy lemaradtunk, mert nem jó úton indultunk el annak idején, vagy még hátra van egy-két év a ballagásig, mert más a képzés. igen ballagnak. elmennek, elhagynak egy újabb intézményt, amiben tudásukat kamatoztatták, kissebb-nagyobb sikerrel. elhagyják, abban a reményben, hogy a tudás, amit megszereztek egy alap, amivel pénzt kereshetnek, s amit kamatoztatni kell, hogy igazán használható legyen. előttük van egy újabb keresztút, ahol újabb döntés eredménye vár rájuk. ott állnak szépen, ünneplőben, beszédek ezrei buzdítanak, bátorítanak, búcsúztatók sora csal ki könnyet ballagók, és őszülő szülők szeméből egyaránt, hiszen valami újra bezárul, egy kapura ismét felkerül a nagy lakat, s csak egy ablak marad nyitva, ahol visszapillanthatnak azokra az évekre amik lassan elmaradnak mögöttük. aztán az utolsó buli együtt, jó nagy hangzavar, sok ital, és még az is a keblére öleli a másikat, aki halálos ellenség volt eddig, hiszen vége, így együtt legfeljebb majd a találkozókon ha összejönnek, de ott se, mert 5 év múlva mindenkinek más dolga lesz. nagy felhajtással búcsúznak egymástól, pedig... nem tudom, de én úgy látom, hogy ezt nem ártana ha megelőzné egy csöndes, baráti beszélgetés, képek, felvételek megnézése, emlékezés az első bizonytalan lépésekre, az első segítenél, légyszíves mondatokra, az első közös bulira, első közös részegedjünk együtt akcióra, az első kapcsolatra, ami évfolyamon belül kialakult, az első közös vigasztaljuk meg, hiszen... összefogásra. az első nagy veszekedésre, ami aztán összeboronálta a csapatot közösséggé, arra, amikor észrevették: mi már egyek vagyunk...
milyen nehéz a kezdet, mikor senkit nem ismer az ember, és milyen nehéz elválni mikor már mindenkiről tudja, hogy hányadán is áll vele... sehogy se jó, mert nem lehet megállítani a pillanatot, csak megjegyezni, és aztán újra átélni, mesélés segítségével.
én csak annyit kívánok mindenkinek aki elballagott, vagy elballag: jegyezze meg a pillanatot, mert utoljára látja együtt a nagy csapatot, zárja jól el ezt az emléket, így bármikor újraélheti. és becsülje meg, hogy eljutott idáig, s ne elégedjen meg ezzel, mert ez csak egy újabb mérföldkő azon az úton, amit életnek hívnak.
SOK SIKERT, TI VÉN, BALLAGÓ, '87-ES KOROSZTÁLY

Nincsenek megjegyzések: