tanács:)

a hétvégén voltam a nagyszüleimnél, nagytatám születésnapját ünnepeltük. családi ebéd, aztán mindenki szétszóródott, régen látták egymást, ezért mindenki beszélni akart a másikkal, egyszóval megbomlott az asztal társaság, csak nagytatám, déd-nagymamám meg én maradtunk... nagytatám odaült mellém, és elkezdtünk beszélgetni. aztán eljutottunk az egyetemig, meg addig, hogy hogy megy a tanulás. ilyenkor mindig olyan kínos azt mondani, hogy megy, vagy nem megy, vagy bármi. én csak annyit mondtam, igyekszik az ember. erre ő megölelt, s csak annyit mondott, tanulni kell, s minden jó lesz, a tehetség kevés, csak tanulással lehet kamatoztatni minden bennünk rejlő titkot. tanulj, s meglátod, érvényesülni fogsz. aztán felállt, s ő is csatlakozott a tömeghez.
én meg azóta is, ha erre gondolok, a könny összefut a szememben. sokat kaptam tőle ebben a pár mondatban, és sokat kaptam tőle az elmúlt 22évben. talán egyszer majd lehetőségem lesz mindezt megköszönni neki.
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, TATA!!!