2009. ápr. 24.

nem vers, gondolat


néha csak annyi kellene, hogy fogd a kezem, néha csak annyi kellene, hogy sétáljunk az esőben, egy szót se szólva,néha csak annyi kellene, hogy nézzük a csillagokat, néha csak annyi kellene, hogy átölelj, s érezem, hogy dobog az a szerkezet ott belül, néha csak annyi kellene, hogy feküdjünk a fűben, madarat lesve, néha csak annyi kellene, hogy a telihold alatt hallgassuk a bagoly énekét,néha csak annyi kellene, hogy a kezemen érezzem az illatod, néha csak annyi kellene, hogy lássam arcodon a mosolyt, néha csak annyi kellene, hogy együtt dúdoljunk egy dallamot, néha csak annyi kellene, hogy hajnalban együtt köszöntsük a napot... néha csak ennyi kellene, de te sehol se vagy, ezért egyszerűen:
néha csak TE kellenél.

Nincsenek megjegyzések: