idő s ödő

itthon vagyok... nagyon jó érzés ott lenni, ahol azt érzed, hogy szeretnek, és fontosnak tartanak. itt, ebben a kicsi faluban nem változik soha semmi, telnek- múlnak a napok, hetek, hónapok, és minden a régi. kicsit öregebb, kicsit lassabb, kicsit kopottabb, de a régi. az idő foga titokban rágja a létet, s talán ettől különleges ez a hely számomra. az emberek is ugyanolyan kedvesek, ugyanúgy örülnek a viszontlátásnak, ugyanazok a bajok, mint mikor elmentem, mintha... az idő megállana, és megvárna engem, hogy újra jöjjek haza, nehogy lemaradjak bármiről is. s mégis... sikerül lemaradnom... lemaradok az elmúlásról, lemaradok utolsó pillantásokról, az utolsó útról. szomorú halál hírt kapni... elkezd gondolkodni olyankor az ember, hogy mikor is látta utoljára, mikor beszélt vele, s mit, mit mondott, ami fontos lehet még valamikor... s rájön, hogy nemigen emlékszik erre a pillanatra... mert sietett, mert nem volt türelme, nem volt kedve, nem találta fontosnak stb., stb.,.. de ilyenkor késő bánat. az öregség az élet velejárója, mi is leszünk ebben a korban, és minket is nehéz lesz elfogadni, meghallgatni, megérteni, ahogy számunkra nehéz a mostani öregedő nagyszülőket, szomszédokat elviselni. de ha leülünk velük egy pillanatra, s félretesszük elfogultságunkat, hallhatunk hasznos dolgokat, tanulhatunk életfilozófiát, túlélési lehetőségeket, sőt pikáns kis történetekkel is megmosolyogtatnak... türelem kérdése, és a nyitott szív titka... sose menjünk úgy el egy idős ember mellett, hogy ne gondoljunk arra, mi is errefelé tartunk, és nem tudjuk, milyen lesz az akkori világ. adjuk meg a kellő tiszteletet, legyünk mások, mint az emberek nagy többsége, s megértjük, hogy miért zsörtölődnek annyit a "vének".
van-e olyan ember, aki nem mosolyodna el, és nem cikázna át az a gondolat az agyán, hogy vajon megérem én ezt, s lesz-e akivel ugyanígy tudok majd sétálni, ha egy idős házaspárt lát az utcán. tudnak ők valamit, amit mi nem, tanuljuk meg hát, amíg még nem késő, és van akitől. becsüljük meg őket, mert nekik köszönhetjük múltunkat, s ők segíthetnek a jövőnkben.