Régiek...

nagyon furcsa... egyre több ember bukkan fel a múltból... sok kedves, elfeledett arc, elfeledett emlék hódít teret magának. mintha lezárult volna egy olyan szakasz az életemben, ami elzárt a környezettől, s most újra szabadon járva, a régi arcok újra felfedeződnek, felidéződnek, s ezeknek köszönhetően, mintha nem telt volna el X év, mintha ott folytatódna minden, ahol abba maradt... de csak mintha... sajnos nem lehet ezt csak úgy áthidalni, nem lehet csak úgy egynéhány év távlatából a régi sebeket nem megtörténtté tenni, s úgy folyatni a beszélgetés fonalát, mintha a tegnap hagytuk volna abba. nem lehet. ilyenkor érzem azt, hogy milyen buta vagyok, azt hiszem, hogy ha magamban valamit lezárok, azt soha többet nem fogom érezni, nem fogom látni. nem kell majd beszélnem vele, s nem fogom a hiányát se érezni. pedig de, és ezerszer jobban érzem, és ezerszer felerősödve hiányzik. nem jó megoldása a dolgoknak az elfojtása: ha nem gondolok rá, nincs is... politika. mert van, él, működik, tevékenykedik. olyan mint egy vulkán, a föld alatt, titokban éldegél, aztán kitör és mindent elönt.
énbennem is kezdenek felszínre törni az elfojtott érzések, régen látott barátok hiánya. de mindezek közül a legégetőbb az, amikor azt érzed, valamit végképp elrontottál, valamire a múltban nem figyeltél eléggé, s most visszafordíthatatlan a folyamat. mikor azt érzed, hogy akkor kellett volna cselekedned, s nem most keseregni a domboldalon, nem most mikor szorítanál egy kezet, de az már nem akar szorítani. néha megfog, de aztán elenged...
ma szép dolog történt velem, beszéltem egy olyan emberrel, akivel elég csúfos elválásunk volt, gyerekek voltunk, félreértések sorozata és rosszindulatú pletykák segítettek, hogy ez így történjen, na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ma beszéltem vele, és olyan aranyos volt, azt hitte, haragszom rá, az akkor történtek miatt. én régen elfelejtettem, s ha most visszagondolok, se az jut eszembe, hogy ért véget... de bocsánatot kért... vannak még jó emberek a földön.
most már tudom, nem egy ember a világ, és nem is kettő... ami mindennél fontosabb az az emberi kapcsolatok megerősítése, és megtartása. ennek segítségével széppé varázsolhatod a napjaid.