SZOMBATOK

a szombatok nagyon nehezen telnek-gondolta magában, valahogy mintha hiányozna belőlük valami, mintha az lenne a választóvonal, mintha... ezer ész érv sorakozott fel nyelve hegyére, de nem mondta ki.... szombat... ha nem egyedül van, akkor gondolatszárnyon repül, tovatűnik az idő, s csak egy lenyomat marad belőle, amit emléknek hív az emberiség. de mikor egyedül, dolgát kellene végezze, úrrá lesz rajta egy erős melankolikus hangulat, ami fölött nem tud uralkodni, túl gyenge ő ahhoz. s ilyenkor azt szeretné, hogy átaludhassa a napot, minél hamarabb túl legyen az egész szombaton. idegesíti minden, a telefonját mint ereklyét, mindenhová magával hurcolja, s mint terhes anyukára a boldog apuka figyel, neki is állandóan azt lesi egyik szeme. várja, hogy a jól ismert dallam felcsendüljön, s akkor... nehéz... megállapította, hogy nem könnyű a szombati lét... s azt is megállapította, hogy ez a távolságosdi megmutatta számára, hogy mit is érez valójában, s azt is megfogalmazta, hogy nagyon szeretik őt ott fenn az égiek, hogy ekkora ajándékot adtak a szívébe... élete legszebb ajándéka, s ugyanakkor a legfontosabb is. s ezen még a hülye szombatok seváltoztathatnak. s mikor már a szombat eluralkodott egész valóján, csak erre az érzésre kell gondolnia, s arra, hogy neve fény gyújt a szombatba, s máris könnyebben telik a nap...