az ember mikor nagyon azt érzi, hogy csak süllyed a mély felé, s nincs ereje arra, hogy kapaszkodjon a halvány reménysugárba, akkor jönnek a barátok... nem tudom, hogy honnan tudják, hogy akkor pontosan rájuk lenne szükségem, de megjelennek, s igyekeznek visszarángatni a valóságba. s akinek ilyen barátai vannak... hát az a világ legboldogabb emberének mondhatja magát. engem a sors különösképpen kedvel, mert megáldott két olyan emberrel, akik tudják mindig, hogy épp rájuk lenne szükségem, csak nem szólok, mert nem akarom zaklatni a pitiáner kis ügyeimmel... ma egész nap olyan lehangolt, szomorú voltam, rossz előérzetem és közérzetem volt... a torkomban a sírás fészket rakott, s nem jött elő, csak ott kaparászott, csipegetett... egyszóval pocsék napom volt. ez a nem tudod mi, de érzed, valami rossz előtt állsz... aggódsz, töröd az agyad, s persze, hogy attól rettegsz, hogy azzal történik valami, aki/ami a legfontosabb az életed ebben a pillanatában. utálom ezt az érzést, mert mindig alappal rendelkezik... s akkor mikor már az őrület hatalmába kerítene, rádlép messengeren a barátod, s azt kérdi: nem jössz hozzánk vacsizni? s te érzed, a szürke felhőn átütött egy napsugaracska, s te menekülsz a gondolataid elől... s egy kis beszélgetés felüdülést jelent ebben a gondolatoktól terhes napban... köszönöm nektek, tényleg... sose fogom tudni megköszönni, s nem tudok elég hálás lenni azért, hogy ilyen barátnőm vagy, s ilyen megértő a vőlegényed is... köszönök minden erőt adó szót, meg bíztatást.
1 megjegyzés:
nagyon nagyon szivesen ugy a vacsikat mint a beszelgeteseket, es hidd el nekem, hogy lehet masnak pitianer ugyeknek tunnenek a gondok, de mindenkinek a sajat problemaja a legnagyobb...szoval barmikor szukseged van beszelgetesre, egy olelelesre csak nyugodtan szolj mi mindig itt vagyunk:)
...szeretunk nagyon es a mi ajtonk barmikor nyitva all elotted, ezt sose felejtsd el:* :X >:D<
Megjegyzés küldése