keserves

itt vagyok... de most azt érzem, hogy Vásárhely pont akkora, amekkora az üresség bennem... nem találom a helyem, egyszerűen azt érzem, hogy ez a város már nem az, ami az elmúlt három évben volt... sose éreztem ezt, hogy nem szívesen jövök vissza, s eddig sose volt ezzel gondom, hogy nekem való-e ez az egész? de ez az év amúgy is elég fura volt, már nem is kellene meglepődjem ezen... pár dolognak tudom az okát, de vannak amiknek nem találom...
azt tudom, hogy miért ennyire nehéz visszajönni... mikor az ember a szívét egy másik városban hagyja, akkor semmi se könnyű... gyönyörű volt az elmúlt két hónap, néha nem is tudom elhinni, hogy ez velem történik, s nem győzök hálát adni az égnek az elmúlt pillanatokért. s most, hogy itt vagyok X kilométerre, kicsit félek... félek attól, hogy vége lesz... nagyon fájdalmas veszítés lenne... igyekszem elhinni, hogy egy év hamar elrepül... s ahogy egyik legjobb barátom mondta: ha ezt kibírjuk, nem lesz előttünk akadály...
az egyetemmel kapcsolatosan, hát eléggé nagyot esett a lelkesedésem, s még mindig zuhan... kíváncsi vagyok hogy még meddig? abban biztos vagyok, hogy az egyetem utáni mesteris évek eldőltek, hogy merre mennek majd tovább, csak lenne már tavasz... sose vártam ennyire a tavaszt mind most:-?
elég keszekusza gondolatok cikáznak bennem, így pontot teszek első harmadéves színészhallgató bejegyzésem... várom, hogy hétvége legyen:) sikeres évet mindenkinek...