érdekes és egyben különös is... amikor az ember elindul céltalanul a nagyvilágba, s csak figyel és néz. különös ilyenkor minden. nem a mindennapit látja meg, hanem érzékszervei kifinomulnak, és minden apró neszt, minden képet, mindent ami körülveszi, mintha egy szemüvegen keresztül szemlélne.
este van, a kivilágított utcákon néhány autó siet, hogy vezetője minél hamarabb családja körében lehessen. kellemes az idő, csendes szellő fodrozza, az enyhén szemetes patakocska sétáló vizét, meg a nejlonzacskóval díszített pocsolya tükre is meg-meg borzong ettől a simogatástól. különös ez az este. egy nagymama baba kocsit tol maga előtt, benne nagyszemű unokája vizsgálódik szakértelemmel, s megállapítja, hogy nem jól van ez az egész kitalálva, s ezt, hogy nagymamája tudtára adja, jó kiadós bömbölésbe kezd. az öreg hölgy, énekkel próbálja megnyugtatni, hogy lesz ennél sokkal szebb is, csak várjon türelemmel. egy kocsma előtt kis csapat, akik valószínű a bent összegyűlt füst elől menekültek, hogy most, az ébredő természetet is köszöntsék egy szál füves cigarettával, mondogatván egymásnak: zöldül már a fű is. hát igen, elvégre tavasz van. érdekes ez a környék, de mivel kezd veszélyesnek látszani, a túloldalon folytatom a gondolataimmal való sétát.
egy zsákutca végén csókolózó pár, talán most esküdtek egymásnak meg századszor, hogy igenis szeretlek, és te vagy az egyetlen... egy másik ilyen utcában, a szemetes mellett, két alak, akik abban a reményben, hogy kincset találnak, nyakik belemászva kutatnak a nagy kontárnejben. később egy üzletben újra látom őket, valami kávét akarnak vásárolni, de még ők se tudják minek. jön egy robogó. a kis csaj ráordít: siess már, az anyádba. a robogó megáll, a kis csaj megcsókolja a tulajt, aztán tovább sétál, ez is egyfajta kapcsolat nem? kicsit más, trendibb. aztán séta tér. kéz a kézben, haladnak az emberek, a látszat a következő: mindenki szerelmes. de mikor elmennek melletted, akkor a szófoszlányok másról árulkodnak: elmondtam már neked százszor, nem akarok férjhez menni, és ezt komolyan is gondolom, vagy: hát mindig más az amit szeretnénk, nem lehet mindenki boldog, de a kedvencem a következő(séta kéz a kézben): értsd már meg(csók), elegem van ebből(csók), jobb ha itt befejezzük(csók). érdekesek az emberek. egy csapat roma nemzetiségű is valami komoly dologról tárgyal, kár, hogy nem ismerem a nyelvüket, aztán beülnek a fekete BMW-be, s elsuhannak. újabb sétáló pár, mindkettő kezében cigaretta, téma: milyen jó friss levegő van, nem? persze, friss levegő, két szál cigi közt... egy csapat nyakkendős ifjúember, kissé ittasan, énekelve haladnak végig a parkon. egy jóképűnek mondható férfiember egyedül ül egy padon, arra gondol a normális ember, hogy vár valakire, míg ki nem derül, hogy a szomszédos padon ülő szőke fruskát stírolja, aki valami érdekes témát beszél meg kevésbé feltűnő barátnőjével, mert a válla fölött, viszonozza a pillantásokat. ezek az emberi kapcsolatok, rég nem tudjuk miről szólnak, a máz a fontos, az hogy belül rohad, nem érdekes, a látszat a látszat.
érdekes este, de van koronája, 5 sirály száll a fejem fölött, a fekete égen fehér szárnyain. mit kereshetnek itt bent a városban nem tudom, de sikerült mosolyt csalni az arcomra. és hogy teljes legyen minden, a kapum előtt pár méterrel, szembejött velem, egy cica, aki simogatásra vágyva, hozzá dörgölőzött a nadrágomhoz. jól esett azt érezni, hogy ebben semmi álca, semmi csel, semmi érdek nincs, egyszerűen csak egy kis vakargatást szeretett volna, megkapta, aztán elváltunk.
érdemes nyitott szemmel járni az utcán, és megvizsgálni önmagad belülről, meg emberi kapcsolataid lényegét, hogy láthass és cselekedhess.
este van, a kivilágított utcákon néhány autó siet, hogy vezetője minél hamarabb családja körében lehessen. kellemes az idő, csendes szellő fodrozza, az enyhén szemetes patakocska sétáló vizét, meg a nejlonzacskóval díszített pocsolya tükre is meg-meg borzong ettől a simogatástól. különös ez az este. egy nagymama baba kocsit tol maga előtt, benne nagyszemű unokája vizsgálódik szakértelemmel, s megállapítja, hogy nem jól van ez az egész kitalálva, s ezt, hogy nagymamája tudtára adja, jó kiadós bömbölésbe kezd. az öreg hölgy, énekkel próbálja megnyugtatni, hogy lesz ennél sokkal szebb is, csak várjon türelemmel. egy kocsma előtt kis csapat, akik valószínű a bent összegyűlt füst elől menekültek, hogy most, az ébredő természetet is köszöntsék egy szál füves cigarettával, mondogatván egymásnak: zöldül már a fű is. hát igen, elvégre tavasz van. érdekes ez a környék, de mivel kezd veszélyesnek látszani, a túloldalon folytatom a gondolataimmal való sétát.
egy zsákutca végén csókolózó pár, talán most esküdtek egymásnak meg századszor, hogy igenis szeretlek, és te vagy az egyetlen... egy másik ilyen utcában, a szemetes mellett, két alak, akik abban a reményben, hogy kincset találnak, nyakik belemászva kutatnak a nagy kontárnejben. később egy üzletben újra látom őket, valami kávét akarnak vásárolni, de még ők se tudják minek. jön egy robogó. a kis csaj ráordít: siess már, az anyádba. a robogó megáll, a kis csaj megcsókolja a tulajt, aztán tovább sétál, ez is egyfajta kapcsolat nem? kicsit más, trendibb. aztán séta tér. kéz a kézben, haladnak az emberek, a látszat a következő: mindenki szerelmes. de mikor elmennek melletted, akkor a szófoszlányok másról árulkodnak: elmondtam már neked százszor, nem akarok férjhez menni, és ezt komolyan is gondolom, vagy: hát mindig más az amit szeretnénk, nem lehet mindenki boldog, de a kedvencem a következő(séta kéz a kézben): értsd már meg(csók), elegem van ebből(csók), jobb ha itt befejezzük(csók). érdekesek az emberek. egy csapat roma nemzetiségű is valami komoly dologról tárgyal, kár, hogy nem ismerem a nyelvüket, aztán beülnek a fekete BMW-be, s elsuhannak. újabb sétáló pár, mindkettő kezében cigaretta, téma: milyen jó friss levegő van, nem? persze, friss levegő, két szál cigi közt... egy csapat nyakkendős ifjúember, kissé ittasan, énekelve haladnak végig a parkon. egy jóképűnek mondható férfiember egyedül ül egy padon, arra gondol a normális ember, hogy vár valakire, míg ki nem derül, hogy a szomszédos padon ülő szőke fruskát stírolja, aki valami érdekes témát beszél meg kevésbé feltűnő barátnőjével, mert a válla fölött, viszonozza a pillantásokat. ezek az emberi kapcsolatok, rég nem tudjuk miről szólnak, a máz a fontos, az hogy belül rohad, nem érdekes, a látszat a látszat.
érdekes este, de van koronája, 5 sirály száll a fejem fölött, a fekete égen fehér szárnyain. mit kereshetnek itt bent a városban nem tudom, de sikerült mosolyt csalni az arcomra. és hogy teljes legyen minden, a kapum előtt pár méterrel, szembejött velem, egy cica, aki simogatásra vágyva, hozzá dörgölőzött a nadrágomhoz. jól esett azt érezni, hogy ebben semmi álca, semmi csel, semmi érdek nincs, egyszerűen csak egy kis vakargatást szeretett volna, megkapta, aztán elváltunk.
érdemes nyitott szemmel járni az utcán, és megvizsgálni önmagad belülről, meg emberi kapcsolataid lényegét, hogy láthass és cselekedhess.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése