Azt mondta nekem valaki, hogy nagyon depressziós képet fest rólam a blogom... ezen elgondolkodtam, és lehet, hogy igaza van, mert mindig csak akkor írok, mikor valami nem ok. Na, de azért nem vagyok én depressziós, emoba hajló emberke... sőt... szeretek élni, és szeretem élvezni az életet, csak mikor nem terhelik gondok az ember két vállát, akkor nem akar írni róla, vagy nem érzi szükségét, hogy írjon, vagy... vagy... vagy.... jókedvű vagyok, élettel teli, és élem a tavasz napjait... tegye mindenki ezt, ha van rá lehetősége :) Hallgassa a reggeli madárdalt, és sétáljon a csillagok alatt... ez nyugtat és felvidít....
Ezután írok vidámabb dolgokat is, ígérem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése