mit is mondhatnék? előttem a vakáció, ami... hát ha arra gondolok, hogy itthon vagyok, de mégse, akkor úgy érzem, jobb lenne egyetemen lenni. közel vagyok, mégis távol. 27 km. nem a világ, de ilyenkor... mindig mikor búcsúra kerül a sor, ugyanazt a viszkető érzést érzem az orromban, s nagyon kell koncentrálnom arra, hogy az a viszketés elmúljon. ilyenkor csak nézem az arcát, minden vonását meg akarom jegyezni, hogy addig, míg ismét nem látom, addig a legtisztábban emlékezhessek rá.
de legalább itt vannak a hétvégék, amik már attól is feledhetetlenek lennének, ha csak ülnénk egymás mellett, de mikor teszünk is valamit, na az a csúcs. a hétvégén például szánkózósdit játszottunk, autó után vonatozgatva, arcunkat a szél pirosra festette, lábainkat a kövek bántalmazták, fenekünket a szöktetők keményítették. aztán hógolyócsata következett, fiúk a lányok plusz fiú ellen, aztán aki kapja hajítja alapon mindenki mindenkit ellenségnek titulált, és csak úgy záporoztak a hógolyók. kellemes kikapcsolódás volt, nyakig fel vizesen ültünk be az autóba, s ismét elindultunk a város zaja felé. útközben még hazaszóltunk, hogy olyan jó lenne egy kis forralt fahajas bor. kicsit átfagyva, de felvillanyozva léptünk be a lakásba, ahol inycsiklandó illat csavarta az orrunk a konyha felé. forralt bor, fahajjal... gondolhatjátok milyen jól esett a meleg nedű, ahogy hideg csontjainkat átjárta. s a forró fürdő... szép és feledhetetlen hétvége volt, csak azt bánom, hogy fényképezőgépem otthon maradt... sajnos...de az emlékek azok itt vannak, jó helyen a szürkeállományom rejtett zugaiban.
ha tehetitek lépjetek ki a szabad levegőre, szorítsátok meg kedvesetek kezét, s sétáljátok át a vasárnap délutánt. a feledhetetlen emlékek így születnek:)
s ha esetleg ezt nem tehetitek meg, akkor egy jó könyv elrepít a valóságból, engem legalábbis elrepített. de erről majd egy másik bejegyzésben...
de legalább itt vannak a hétvégék, amik már attól is feledhetetlenek lennének, ha csak ülnénk egymás mellett, de mikor teszünk is valamit, na az a csúcs. a hétvégén például szánkózósdit játszottunk, autó után vonatozgatva, arcunkat a szél pirosra festette, lábainkat a kövek bántalmazták, fenekünket a szöktetők keményítették. aztán hógolyócsata következett, fiúk a lányok plusz fiú ellen, aztán aki kapja hajítja alapon mindenki mindenkit ellenségnek titulált, és csak úgy záporoztak a hógolyók. kellemes kikapcsolódás volt, nyakig fel vizesen ültünk be az autóba, s ismét elindultunk a város zaja felé. útközben még hazaszóltunk, hogy olyan jó lenne egy kis forralt fahajas bor. kicsit átfagyva, de felvillanyozva léptünk be a lakásba, ahol inycsiklandó illat csavarta az orrunk a konyha felé. forralt bor, fahajjal... gondolhatjátok milyen jól esett a meleg nedű, ahogy hideg csontjainkat átjárta. s a forró fürdő... szép és feledhetetlen hétvége volt, csak azt bánom, hogy fényképezőgépem otthon maradt... sajnos...de az emlékek azok itt vannak, jó helyen a szürkeállományom rejtett zugaiban.
ha tehetitek lépjetek ki a szabad levegőre, szorítsátok meg kedvesetek kezét, s sétáljátok át a vasárnap délutánt. a feledhetetlen emlékek így születnek:)
s ha esetleg ezt nem tehetitek meg, akkor egy jó könyv elrepít a valóságból, engem legalábbis elrepített. de erről majd egy másik bejegyzésben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése