arról, hogy rosszul döntünk

vannak napok, mikor még abban is bizonytalan az ember, hogy mikor vegyen levegőt. na ez a nap nekem olyan volt, nem tudtam eldönteni, hogy menjek, vagy ne menjek. látszólag egy egyszerű eldöntendő kérdés, de nekem ma egy egésznapos fejfájást okozott. senki nem mondott semmit, ami miatt ez a kérdés ilyen bonyolultá vált, csak reggel felébredtem, s elkezdtem gondolkodni: két napja sincs, hogy eljöttem, s már ismét megyek is vissza, a múlt hetet ott töltöttem, minden második hétvégén oda megyek... s aztán jöttek az újabb gondolatok: de alig vagyunk együtt, jövőhéten nem fogod látni, aztán vége a vakációnak, nagyon hiányzik... és ez a két érvcsoport elkezdett harcolni, hol igen, hol nem volt a győztes. aztán mikor az igen győzött, akkor már késő volt. kicsit pityeregtem egyet, aztán nekifogtam, hogy írjam ki magamból, s más, ha elolvassa, tanuljon az én butaságomból.
most azt gondolom, hogy hülye vagyok, mert van egy agyam, ami állandó jelleggel kombinál, s van egy szívem, ami azt szeretné, ami nekem jó, s valahogy sose tudom melyikre kell hallgatni. most a nem jóra hallgattam, remélem más szerencsésebb ilyen esetekben, s sikerül jó döntést hoznia.