életem, mondhatni best legrosszabb napján vagyok túl, remélem. remélem, hogy túl vagyok rajta s nem lesz ismétlése, mert az kegyetlen lenne. ma azt éreztem, hogy elegem van abból, hogy mások rendelkeznek a saját szabadidőmmel, elegem van abból, hogy nem tudok programot tervezni, mert tuti rászerveznek valamit, elegem van az egészből... s elkezdtem már az után is kutakodni, hogy félévet lehet fagyasztani... találtam is erre vonatkozóan adatokat, de egyiket sem a saját egyetemünk honlapján, ami-néha el is gondolkodom ezen- nem tudom milyen célt szolgál?! kicsit több törődést, gyakoribb frissítést, aktualizálás megélhetne szegény. ez volt a kisebb gond... a nagyobb gond ott kezdődött, mikor kiderült, hogy nagytatám kórházban van. itt elszakadt a fonal, s elkezdődött a sírás... egész nap tartott, kissebb-nagyobb megszakításokkal. aztán anyukám elindult haza, s ismét balszerencse... ez a nap ebben az évben viszi a best black day címet, remélem egyedül marad ezzel a kitüntetéssel, s nem akad versenytársa ebben a kategóriában... s remélem hamar tavasz, s aztán nyár lesz, s hamar eljön az a pillanat, hogy vivat academia, s hamar eljutunk célunkig, mert így... nagyon nehéz ez nekem... 14tanítási hét... ha így nézem, nem olyan rengeteg, napokban nem akarom kiszámolni, mert az sokkal riasztóbb lenne szerintem. 14 hét, amiből lassan eltelt egy.... s az is elég kínkeservesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése