azt hittem, hogy napjainkban, már nem működik az a bizonyos titkos szolgálat, ami árulással foglalkozik, de tévedtem... azt hittem, hogy annyira rossz májú emberek nincsenek, akik... tévedtem... sose tanulok a hibámból, de ugye, ha nem engeded be a rókát az udvarra, ravaszságával úgyis bejön. igen ezelőtt egy évvel is így jártam, most ismét... csak azt nem értem, ennek mi a haszna? s ha valaki ezzel foglalkozik, miért nem kérdez meg előbb engem, hogy mi is a pálya? mért kell mindig a másikhoz szaladni, azt hittem az óvodás periódusnak vége lett akkor, mikor elsőbe kerültünk, de egyre inkább meg vagyok győződve, hogy ez csupán illúzió. vagy velem van a baj, vagy velem van a baj... ez a két lehetőség áll fent. na, de mindegy, félreértések lesznek és vannak, csak néha kikerülhető lenne egy jól irányzott kérdéssel, ha nem mondanánk mielőtt nem kérdeztünk.
de már nincs sok hátra, s van egy olyan halvány sejtésem, hogy ha ez így folytatódik, a jókislány egyik tanárnőjére fog hallgatni, s önzőbb lesz, mint valaha, s akkor? akkor majd nézze mindenki azt, amit megteremtett magának. mert most csak nem adtam oda a kidolgozott tételeim, azt hiszem volt rá jogom, hogy eldöntsem, mit csinálok velük, mert a sajátjaim, de eztán talán mást se végzek el, ami nem az én felelősségem. s milyen szép is lesz az élet tra-la-la... méghogy az egyetemi évek szépek... szépek, ha tudod élni őket... s most nem a kocsmázásra gondolok, mert azt egyetem nélkül is lehet csinálni. de lehet, ha vége lesz fájni fog... most valahogy nem ezt érzem... most azt érzem, hogy éjjel három óra, megírtam egy román színháztöri dolgozatot, ég az arcom, mint a parázs... mocskolhatnak keményen... s aludnom kellene, mert holnap vár rám 40oldal kidolgozandó tanulnivaló... aztán szombaton egy vizsga mindezekből... s akkor már csak pár hónap.
de már nincs sok hátra, s van egy olyan halvány sejtésem, hogy ha ez így folytatódik, a jókislány egyik tanárnőjére fog hallgatni, s önzőbb lesz, mint valaha, s akkor? akkor majd nézze mindenki azt, amit megteremtett magának. mert most csak nem adtam oda a kidolgozott tételeim, azt hiszem volt rá jogom, hogy eldöntsem, mit csinálok velük, mert a sajátjaim, de eztán talán mást se végzek el, ami nem az én felelősségem. s milyen szép is lesz az élet tra-la-la... méghogy az egyetemi évek szépek... szépek, ha tudod élni őket... s most nem a kocsmázásra gondolok, mert azt egyetem nélkül is lehet csinálni. de lehet, ha vége lesz fájni fog... most valahogy nem ezt érzem... most azt érzem, hogy éjjel három óra, megírtam egy román színháztöri dolgozatot, ég az arcom, mint a parázs... mocskolhatnak keményen... s aludnom kellene, mert holnap vár rám 40oldal kidolgozandó tanulnivaló... aztán szombaton egy vizsga mindezekből... s akkor már csak pár hónap.
