ez az év első bejegyzése, de remélem nem az utolsó. az elmúlt hetekben nem volt aki jelentsen, hogy mi is van velem. nagyon el voltam foglalva azzal, hogy ünnepek, azzal, hogy délig alhatok, azzal, hogy nem egyedül ébredek, s azzal, hogy jön a hó és megy a hó, és van tél én nincs tél, s azzal, hogy vakáción volt az életem... s mindezek a dolgok nagyon jóérzéssel töltöttek el.
az ünnepek szépen, csendesen teltek el, hol itt, hol ott ünnepeltünk, de az volt a lényeg, hogy sikerült megoldani, hogy itt is meg ott is legyünk. voltunk templomban- együtt, ünnepeltünk Istvánt- együtt, díszítettünk karácsonyfákat- együtt, kötöztünk szaloncukrot- együtt, beszélgettünk nagyokat- ketten, voltunk bálban- együtt, szülinapoztunk- együtt, megünnepeltük az új évet- együtt, barátokkal voltunk- együtt. egyszóval szép volt minden együtt. s rájöttünk, hogy menyivel könnyebb minden együtt.
jó volt otthon lenni, s a nagy semmittevést átvészelni, későn feküdni s későn is kelni. s most ismét itt vagyok, s ismét morgolódom, mérgelődöm, s azon tűnődöm, hogy melyik az a gomb rajtam, amit lenyomva nem mérgelődöm. azt már tudom, hogy van ilyen, s egy ember tudja is, hogy hol van, mert mellette minden morgolódásom eltűnik, csendes, nyugodt, türelmes, megértő lénnyé válok. nem tudom, hogy hogyan, de...
szép évet tudhatok magam mögött, és remélem, hogy az elkövetkezők se lesznek rosszak, sőt... nem tettem újévi fogadalmat, de azt tudom, hogy erre az évre az a célom, hogy majd ismét boldog évet tudhassunk magunk mögött, együtt.
s most írásban is megígérem, hogy ha majd lesz annyi energiám, s időm ez a szessziónak nevezett förtelmes állapot közben, írok egy rövid összefoglalót 2009ről. de most először a szesszió a cél, hogy minél hamarabb haza repülhessek, s folytassam azt amit hétfő reggel kíméletlenül megszakítottam.
harcra fel...
az ünnepek szépen, csendesen teltek el, hol itt, hol ott ünnepeltünk, de az volt a lényeg, hogy sikerült megoldani, hogy itt is meg ott is legyünk. voltunk templomban- együtt, ünnepeltünk Istvánt- együtt, díszítettünk karácsonyfákat- együtt, kötöztünk szaloncukrot- együtt, beszélgettünk nagyokat- ketten, voltunk bálban- együtt, szülinapoztunk- együtt, megünnepeltük az új évet- együtt, barátokkal voltunk- együtt. egyszóval szép volt minden együtt. s rájöttünk, hogy menyivel könnyebb minden együtt.
jó volt otthon lenni, s a nagy semmittevést átvészelni, későn feküdni s későn is kelni. s most ismét itt vagyok, s ismét morgolódom, mérgelődöm, s azon tűnődöm, hogy melyik az a gomb rajtam, amit lenyomva nem mérgelődöm. azt már tudom, hogy van ilyen, s egy ember tudja is, hogy hol van, mert mellette minden morgolódásom eltűnik, csendes, nyugodt, türelmes, megértő lénnyé válok. nem tudom, hogy hogyan, de...
szép évet tudhatok magam mögött, és remélem, hogy az elkövetkezők se lesznek rosszak, sőt... nem tettem újévi fogadalmat, de azt tudom, hogy erre az évre az a célom, hogy majd ismét boldog évet tudhassunk magunk mögött, együtt.
s most írásban is megígérem, hogy ha majd lesz annyi energiám, s időm ez a szessziónak nevezett förtelmes állapot közben, írok egy rövid összefoglalót 2009ről. de most először a szesszió a cél, hogy minél hamarabb haza repülhessek, s folytassam azt amit hétfő reggel kíméletlenül megszakítottam.
harcra fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése