manósétány valahány

vizsga előtt vagyok, csak még nem alszom, éjszaka van ismét, s mint már annyiszor nem azt csinálom ami a dolgom lenne, hanem... hanem épp az ellenkezőjét. furcsán vagyok hangolva, mondom magamnak, s próbálom meggyőzni a fáradt szemeim, hogy elzárják a fényt, s elrepítsenek a manósétány 23 alá... de nem, most fürdőznek a fényben, most élvezik a csendet, szeretnek éjjel élni... csak nekem holnap vizsgám van, magyar színháztörténet... 1837.márc.21, a pesti N.Sz.megnyitása, Déryné, Kántorné, Kelemen László, Fáy Ádám, Erkel Ferenc, Bajza József stb. stb. stb... csak kavarognak a fejemben a nevek, adatok, mondák, születtek, meghaltak.. aludjak... na... akkor most elkezdem számolni a manókat... 1 manó, 2 manó, 3 manó altató... nem megy nem megy...
igen, már csak3 vizsga van hátra, meg két dolgozat, amiből az egyik fele megvan, a másik be volt mutatva... egyre biztosabb vagyok, hogy merre kell tovább mennem, sőt, határozottan tudom, hogy most nem a jó úton ballagok... ebben meg is erősítenek felsőbb hatalmak... rájövök, hogy gyerekesen viselkedni, meg óvodát játszani híresnek mondható személyek is tudnak, lemennek: már nem is vagy a barátom, szintre... mi ez az egész? igen, tótágast áll a világ. de már mindjárt vége....
5 manó, 6manó, 7ááááá manó... elmegyek s alszom, jött az álomtaxi... manósétány 23, jó éjt piros éjjeli lámpa, jó éjt magyar színháztörténet... jó éjszakát