megkezdődött a nagybetűs szesszió. vagyis a kollokvium hét, aminek köszönhetően érdekes arcok jönnek veled szembe a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem folyosóján, női WC-ben, osztályok falai közt. s hogy mindezt miért?
hát egyszerű a válasz rá... az van, hogy megkezdődött. a szesszió legnehezebb része, az a kollokviumnak nevezet egy hetes periódus, mikor a tanárok is meg a diákok is ki vannak idegileg. a diákok a tanárok által követelt leadandó dolgozatok, elkésett határidők, a végsőkig kitolt dátumok miatt, na meg ott vannak a vizsgák, amik ellenőrzés név alatt tartanak meg. ilyenkor azt látja az ember, hogy a kicsi aranyos elsőévesek kétségbeesve keresik, hogy hogyan tudják utolérni magukat, s mikor már nem kapnak levegőt, elborítják a nagy hullámzó élet bajai, akkor elvonulnak a női WC-be s kisírják magukat. mintha Harry Potter egyik felvételén lennénk, és hisztis Mirthle beköltözött volna egyetemünk női WC-be. szipogások, kisírt piros szemek jönnek szembe velünk, ha esetleg bekeveredünk oda.(ezen én is túlestem, egy keddi napon, nekem is szép piroskás szemeim voltak, kicsit kipityergőztem magam, aztán könnyebb lett minden) a folyóson dekkoló mesterisek, mint a csövesek üldögélnek, várják, hogy sorra kerüljenek, van aki táskákra kidőlve alszik, van aki csak ücsörög, van aki vegetál. mindenkin látszik a kemény erőfeszítés, hogy túlélje. de van, aki mindezek ellenére boldog és örül, hogy itt lehet. az osztályok falai közt, a fáradtság, meg az addig csinálom, míg bírom elv ájuláshoz, sírógörcshöz, influenzás lebetegedéshez vezet. s mindennek nem látni a végét, de talán ez a hét után minden lecsendesedik egy kicsit, s megnyugszunk, s megkezdődik a várva-várt szesszió is, s aztán pihenünk, államvizsgát kreálunk, s lassan lassan elballagunk, s jön a nyár, a maga kis örömeivel. csak bírjuk ki, kitartást első év, beleszokik az ember, és a szesszió az nem annyira vészes, mint a kollokvium. vagyis azt hiszem:)
hát egyszerű a válasz rá... az van, hogy megkezdődött. a szesszió legnehezebb része, az a kollokviumnak nevezet egy hetes periódus, mikor a tanárok is meg a diákok is ki vannak idegileg. a diákok a tanárok által követelt leadandó dolgozatok, elkésett határidők, a végsőkig kitolt dátumok miatt, na meg ott vannak a vizsgák, amik ellenőrzés név alatt tartanak meg. ilyenkor azt látja az ember, hogy a kicsi aranyos elsőévesek kétségbeesve keresik, hogy hogyan tudják utolérni magukat, s mikor már nem kapnak levegőt, elborítják a nagy hullámzó élet bajai, akkor elvonulnak a női WC-be s kisírják magukat. mintha Harry Potter egyik felvételén lennénk, és hisztis Mirthle beköltözött volna egyetemünk női WC-be. szipogások, kisírt piros szemek jönnek szembe velünk, ha esetleg bekeveredünk oda.(ezen én is túlestem, egy keddi napon, nekem is szép piroskás szemeim voltak, kicsit kipityergőztem magam, aztán könnyebb lett minden) a folyóson dekkoló mesterisek, mint a csövesek üldögélnek, várják, hogy sorra kerüljenek, van aki táskákra kidőlve alszik, van aki csak ücsörög, van aki vegetál. mindenkin látszik a kemény erőfeszítés, hogy túlélje. de van, aki mindezek ellenére boldog és örül, hogy itt lehet. az osztályok falai közt, a fáradtság, meg az addig csinálom, míg bírom elv ájuláshoz, sírógörcshöz, influenzás lebetegedéshez vezet. s mindennek nem látni a végét, de talán ez a hét után minden lecsendesedik egy kicsit, s megnyugszunk, s megkezdődik a várva-várt szesszió is, s aztán pihenünk, államvizsgát kreálunk, s lassan lassan elballagunk, s jön a nyár, a maga kis örömeivel. csak bírjuk ki, kitartást első év, beleszokik az ember, és a szesszió az nem annyira vészes, mint a kollokvium. vagyis azt hiszem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése