itt a tavasz, egyre zöldebb a természet, egyre szebben énekelnek a madarak, egyre több babakocsi jelenik meg az utcán, egyre rövidebbek a szoknyák, egyre vékonyabbak a felsők, egyre könnyebbek a cipők, egyre inkább vágyunk ki a természetbe, és egyre fáradtabbnak érezzük magunkat. igen ez a tavasz. s ha jobban belegondolunk, egyre jobban vágyunk arra, hogy szeressenek. romantikus filmek mellett pityergünk, s elképzeljük, hogy milyen lesz majd az amikor... irigyen és sóvárogva nézzük az ismerősünk ujján csillogó karikát, s sóhajtva jegyezzük meg, nekünk mikor lesz már ilyen. most sokan rázzák a fejüket, hogy nem is igaz, de tekintsen az mélyebbre... na, ugye nekem van igazam. emberekként társas lények vagyunk, s mikor a sok hideg és szomorú szürkeség után illatozni kezd a természet, bennünk is megmozdulnak az érzelmek, szeretni akarunk, s ha szeretünk, kétszeresen jobban érezzük azt. és ez így van jól. ilyenkor kétszer annyi törődést igénylünk, és mindennél fontosabb, hogy tudjuk, hogy szeretnek. a tavasz csak egy évszak, nem egy állapot, mondom én , de jól tudom, hogy ez nem teljesen igaz, mert eléggé megvisel, s akkor az állapot nem? próbáljunk meg kellemesen, és boldogságosan, na meg persze szeretetben kitavaszodni, s élvezni, hogy egyre melegebb az idő, vár a természet, és a madárdalos ébredés valaki szerető karjai közt, s a csillagfényes éjszaka, hullócsillagokkal teletűzdelve, a szeretlek mellett, kéz a kézbe fonva... tavasz van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése