öt napos munka után megszületett valami, volt akinek tetszett, volt akinek nem, volt aki élvezte, volt aki kevésbé... más nyelv, más hozzá állás, más mozgató rugó. magamról tudok beszélni, hogy nekem milyen volt. nem mondhatom, hogy teljes odaadással csináltam, számomra ez a forma nagyon új és nagyon furcsa ahhoz képest, amit itt tanulok. itt nem az volt a lényeg, hogy ki vagyok, mit akarok, hová megyek, mi a célom, hanem volt egy zene, ami megteremtett egy hangulatot, amit átvéve kialakult valami. nem a szájbarágós színház, hanem a néző gondoljon róla ezt vagy azt. hát, nem ment könnyen, nem volt olyan zökkenőmentes munkafolyamat, sok ellenállás volt bennem, nem is voltam jól, s olyankor vagyok a legnyűgösebb, s valahogy nekem az a fajta erőszak, hogy a személyes problémákat kint hagyom, nem ment, valahogy ez nem működik. hiába próbálom meg, a gondolataim önállóan élnek és léteznek... s ha aztán még egészségileg is leépülök(ami egyre gyakoribb), akkor használhatatlannak érzem magam. na, ennek s még volt ott pár elfogadhatatlan dolognak köszönhetően, nem voltam kellően nyitott a dologra, de azért igyekeztem, hogy ne miattam ne működjön a dolog, beleadni mindent, hogy haladjon a projekt. aztán eljött a bemutató, és vegyes visszajelzést kaptunk. tapasztalat szerzésnek nagyon jó lehetőség volt. ma meg minden visszaállt a megszokott kerékvágásba. s itt a tavasz... csak ne lenne, az a hülye érzés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése