egyre--- csillaghullásos ébredés

itt a tavasz, egyre zöldebb a természet, egyre szebben énekelnek a madarak, egyre több babakocsi jelenik meg az utcán, egyre rövidebbek a szoknyák, egyre vékonyabbak a felsők, egyre könnyebbek a cipők, egyre inkább vágyunk ki a természetbe, és egyre fáradtabbnak érezzük magunkat. igen ez a tavasz. s ha jobban belegondolunk, egyre jobban vágyunk arra, hogy szeressenek. romantikus filmek mellett pityergünk, s elképzeljük, hogy milyen lesz majd az amikor... irigyen és sóvárogva nézzük az ismerősünk ujján csillogó karikát, s sóhajtva jegyezzük meg, nekünk mikor lesz már ilyen. most sokan rázzák a fejüket, hogy nem is igaz, de tekintsen az mélyebbre... na, ugye nekem van igazam. emberekként társas lények vagyunk, s mikor a sok hideg és szomorú szürkeség után illatozni kezd a természet, bennünk is megmozdulnak az érzelmek, szeretni akarunk, s ha szeretünk, kétszeresen jobban érezzük azt. és ez így van jól. ilyenkor kétszer annyi törődést igénylünk, és mindennél fontosabb, hogy tudjuk, hogy szeretnek. a tavasz csak egy évszak, nem egy állapot, mondom én , de jól tudom, hogy ez nem teljesen igaz, mert eléggé megvisel, s akkor az állapot nem? próbáljunk meg kellemesen, és boldogságosan, na meg persze szeretetben kitavaszodni, s élvezni, hogy egyre melegebb az idő, vár a természet, és a madárdalos ébredés valaki szerető karjai közt, s a csillagfényes éjszaka, hullócsillagokkal teletűzdelve, a szeretlek mellett, kéz a kézbe fonva... tavasz van...

FONTOS

senki ne feledje el, hogy március utolsó vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőség napja. tehát az októberben ellopott egy órát most visszakapjuk, és elkezdődik a tavaszi időszámítás. mindenki, akinek automatikusan ez nem történik meg, állítsa előbbre a mánusokat, egy kerek órával. eztán hosszú nappalok és rövid éjszakák következnek. de legalább itt a tavasz, s ismét elindul az élet, a pezsgés, s aztán jön a nyár, s mindenki élvezheti majd az élet adta lehetőségeket. de addig is, egy órával lopjuk meg magunkat, s a 24-ből csináljunk 23-at:) ezt is csak egyszer lehet egy évben, használjuk ki :p

függés?!?

az elmúlt hétvégén, mikor kiderült, hogy ismét nem mehetek haza, mert... kicsit összeszorult szívvel írtam meg az sms-t, amiben tudattam, hogy sajnálom, itt kell maradnom. kicsit pityeregtem(mert én mindig pityergek), de meglepő módon, megnyugodtam, miután beszéltünk, nem tudom miért, mindig megnyugszom ha beszélünk, és jókedvű meg boldog leszek, lehet, hogy az endorfin az oka, ami a hangja hallatán felszabadul bennem. mindegy mitől van, jó nagyon. aztán arra gondoltam, hogy ezt a sok hátráltató tényezőt, ami mindig olyankor lép közbe, mikor az ember mindenhová kívánná, csak oda nem ahol épp van, valamivel el kell feledni, s mert azt az ötletet, hogy egész nap beszéljünk, nem tudtam megoldani(nem is tudom miről lehetne egész nap csak velem beszélni), így másfelé kutakodtam, s rátaláltam a régen oly nagyon kedvelt Dr.House sorozatra. és elkezdtem, néha olyan jó lenne szarkasztikusnak lenni, mikor... (jó, ez most vicc volt, hisz egyáltalán nem jó megoldás a problémákra a szarkasztikus megnyilvánulás, de...)
ez a House sorozat... most ha megnézem a 6.évadot is, akkor kilőve, s folytathatom az államvizsgám, amihez szívesen fogadok bárminemű médiával, meg a sztársággal kapcsolatos írást, könyvet, cikket, mert nagyon nehezen találok anyagot, a témámhoz. ( jó, ez is vicc volt, az én bajom, hogy ilyen témát választottam. de most rohanok, sms-t írni, majd Dr.House vár, a 6.évad első részével:-? függő vagyok? :) tőled függök, AjándékManóImádat....

történt

sokáig várt, türelmetlenül, kéztördelve, aggódva... aztán... egymásra mosolyogtak, s amikor megfogta a kezét, az arca lassan színt váltott, piros lett, élettel teli. csak fogta a kezét, s próbálta legyőzni azt, amit addig érzet, míg várt. szerette azt a kedves arcot, azt a halk hangot, azt a két csodálkozó szemet, azt a mindennél puhább kezet, amit szorongatott, s ami jéghideg volt. nem tudta mit mondhatna, csak azt érezte, hogy ő az, akivel örökkön és örökké, ő az, akit sohase szeretne megbántani, ő az akit feltétel nélkül és őszintén. kezdett megnyugodni, de a kezet nem akarta elengedni. mellette akart lenni, de tudta mennie kell. egy forró és szerető cuppot nyomot a homloka közepére, fülébe súgta a bűvös szót, s megígérte, hogy holnap ismét jön, s este majd hívja. azzal kilépett az ajtón. a folyosón könnyeivel küzdve ment végig, nem tudta miért a könnyek, csak érezte, hogy jönni akarnak. (állandóan pityeregsz, mondta magának) aztán lassan távolodott a nagy komor épülettől, de a kezében ott érezte azt a hideg puha kezet, maga előtt látta azt a kedves arcot, fülében hallotta azt a halk hangot, s szívében érezte azt az simogatást. s eszébe jutott az a dal, mit gyakran hallott tőle: Mért szerettem úgy beléd... de a válasz nem érdekelte, szerette és szereti. nem kell ezt magyarázni, mondta, s azzal sietett, mert várta a busza.

dolgokról amik aggasztanak, amik bántanak, amik mérgesítenek, amik boldoggá tesznek...

és telnek a napok, hol lassan, hol gyorsan, hol észrevehetően, hol meg észrevehetetlenül. az idő, mikor állnia kellene megzabolázhatatlan kerekeken száguld , s mikor repülnie kellene, vánszorogva keresi az utat. ismét ez a kegyetlen szombat meg vasárnap, mikor semmi se sikerül, minden ellenem van, és minden arra játszik, hogy hol tudna átvágni, megbántani. nehéz ez a vásárhelyi lét. szabadulnék már innen... a szekerem rúdját menetirányba fordítottam, hogy ha eljön az a perc, akkor gond nélkül mehessek. fáj már ez a város, s fáj minden levegővétel, könnyet csal a szembe, és nem hagy élni. de talán nem a város hibája... van ennél erősebb hatalom is, ami áthúzza minden programomat, amit hetekkel azelőtt betervezek... de, csak vége lesz ennek is.
egy furcsa, nehéz és jódemégse hét után vagyok, s még nincs vége, hisz csak szombat van. jó volt, mert minden nap láthattam, s ha többet nem is, egy-egy órát loptunk magunknak a 24ből, amikor foghattam a kezét. de... ha belegondolok, hogy minek az árán loptuk azt az órát, akkor inkább lemondok róla, s megvárom, míg 24-ből 24 a miénk. aggódtam érte, nagyon aggódtam, s most is aggódom... pedig tudom, hogy jól és jó kezekben van... de, szívesebben lennék mellette, mint bárhol máshol. s bánt, hogy ezt nem tehetem meg, mert beleszól egy felsőbb hatalom, teljesen áthúzva minden elképzelésem... és mindennél jobban mérgesít az, hogy a kommunikáció, meg az információ áramlás a lehető leglehetetlenebb körülmények közt zajlik... nem tud senki semmit... csak bejelentik, hogy ez van... idegtépően mérgesítően kikészít a dolog. és ebben a sok negatív töltésű világban az az egy boldogságforrásom van, hogy szeret és szeretem. s ha a 11 hét lejár, akkor...
visszaszámlálás indul...

arról, hogy milyen az igazi nő....

egy fotópályázatra készülve egy pár férfi ismerősömtől megkérdeztem, hogy milyen számára az igazi nő. érdekes válaszok születtek, és ezeket(persze név nélkül), megosztom veletek is. annyit elárulok elöljáróban, hogy nem sok konkrétummal szolgálhatok a z igazi nő megfogalmazásával kapcsolatosan...1. hát ez egy elég bonyolult kérdés...mi de esetleg ki... az elérhető és az elérhetetlen, a szent és a profán, a szép és a rút, a nyugalom és a zsivaj... de mindezt a tankcsapda nagyon érdekesen meg is fogalmazta - igaz, a tökéletes nő, de mivel ember tökéletes nem lehet, ezért a jelzőt el lehet nyugodtan hagyni - : "A Nő legyen: Arab telivér, tiszta fajú árja Privát pornófilmek sztárja Szenvedélyes szép szenyorita A szívemet rabul ejtő bandita Kelet fénye, a szultán lánya Tiltott gyümölcsök fája Ragyogó csillag az égen Legyen tőle végem!"

2. A nő: gyöngédség. Az igazi nő: szenvedély és megértés.

3. inkább az igazi nőt próbálnám megfogalmazni, szerintem egy férfi számára az igazi nő a mindenséget kéne jelentse, a beteljesülést, a boldogság megtalálását, azt a másik félszárnyú angyalt akivel együtt szárnyalhat a végtelenségbe

4. A férfiaknak A NŐ ajándék, Az IGAZI NŐ meg mindenkinek ajándék, maga ez élet, a nőnek is és a férfinak is. A legrövidebben így tudtam megfogalmazni

5.az Igazi Nő kozmopolita, feltalálja magát, tudja mit akar, megvan a magához való esze, ugyanakkor az intelligenciájával hódít. A Nő az általánosabb fogalom, sokkal nagyobb gyűjtő csoport, és fogalmazhatnánk úgy is, hogy mindenki más, aki nem férfi

6.attól függ.a nőről az jut eszembe hogy a női nemet megtestesítő valaki. az igaziról meg az, hogy olyan bele való valaki, olyan bele való csaj, talpra esett, meg minden

7.mondjuk nekem a nőről a fehér szín jut eszembe

8. nekem az jut eszembe, hogy az igazi nő egy ideál, (pl. dívák, vagy szépségkirálynők) akiknek inkább filozófiailag van jelentésük, mert a való életben csak igazi ember van, igazi nő és igazi férfi nincs.

9. egyik objektív, a másik meg szubjektív

10. ugyanaz, mint a szerelemről... a mindenség...avagy a jó tulajdonságokat szeretjük, a rosszakba meg egyenesen szerelmesek vagyunk, a nőket szeretem, az igazi nőbe meg egyenesen szerelmes vagyok, LÉTELEM...

11. bölcsesség (vigyázat, nem okosság és műveltség hanem bölcsesség, amiben rengeteg érzelmi, érzéki van)

12. azt, hogyha végighúzza kezeit a testén, két csodálatos keblen változik meg érintésének síkja...az a nő---az igazi nő....

13. az egy szóban nem lehet- szépség

és számodra? neked mit jelent az a szó, hogy NŐ? s az, hogy IGAZI NŐ?