tudom, tudom! régen jelentkeztem, de egyszerűen az egyetem lefoglalja az egész napomat, s éjszakába belemenően az alvásra szánt időből is lecsippent egy kiadós adagot. s hogy minek az érdekében? hát azért, mert pénteken előadásunk lesz a Stúdió színpadán, a Május, júni, júli, auguszt... című vizsgánkból. ezért éjjel, nappal, éhesen, szomjasan, betegen, egészségesen nem lényeg, ott vagyunk s igyekszünk azt a sok instrukciót, ami még mindig bővül, észben tartva élvezni az egész projektet... hogy hogy megy? hát arról majd döntsön az, aki pénteken este kilenckor beül, s megnézi az előadást.
na, de ennyivel még nincs letudva az egész kavalkád. jövő pénteken megyünk vele Nagykárolyba, egy fesztiválra, hogy ott is megmutassuk ezt a kis"gyöngyszemnek" nevezendő attrakció, produkciót. feltéve, hogy élünk addig... én már túl vagyok a H1N1 vírus keltette pánikon, miután utána jártam, hogy mi is, s hogy is, s merre hány méter... de hogy mellette vagy ellene vagyok, azt még mindig nem tudom... a lényeg, az egészségünk mindennél előbbrevaló, ennek kell alárendelni mindent. s ilyenkor nem értek egyet egy olyan aranyköpéssel sem, hogy a színész akármilyen beteg, a színpadon meggyógyul... a színész is ember, és ez a színpadon való gyógyulás egy nagy humbug... na, ezzel azt akarám kihámozni, hogy ha van vírus, ha nincs, az egészségünkre vigyázzunk, mert semmi se teszi olyan védtelenné az embert, mint egy betegség, ami ágynak dönt... s az a méreg meg aggódás, ami vele jár, eléggé legyengíti a teremtés koronáját.
azt hiszem kiírtam magam, helyzetet jelentettem, figyelmet felhívtam, mostmár csak az van hátra, hogy elmenjek aludni, mert tudom, hogy van egy ember, akinek megígértem, hogy igyekszem kipihenni magam, s amit neki megígérek, azt a lehető legnagyobb mértékben szeretem betartani. a legközelebbi bejegyzésig is, várjuk együtt a fehér és puha takaró melegét, aminek közönségesen hó a neve. és ha lassan is, de telnek a napok, órák, percek... s hamarosan ismét láthatom azt a nagyon kedves arcot, ami beégette magát a gondolataimba...
na, de ennyivel még nincs letudva az egész kavalkád. jövő pénteken megyünk vele Nagykárolyba, egy fesztiválra, hogy ott is megmutassuk ezt a kis"gyöngyszemnek" nevezendő attrakció, produkciót. feltéve, hogy élünk addig... én már túl vagyok a H1N1 vírus keltette pánikon, miután utána jártam, hogy mi is, s hogy is, s merre hány méter... de hogy mellette vagy ellene vagyok, azt még mindig nem tudom... a lényeg, az egészségünk mindennél előbbrevaló, ennek kell alárendelni mindent. s ilyenkor nem értek egyet egy olyan aranyköpéssel sem, hogy a színész akármilyen beteg, a színpadon meggyógyul... a színész is ember, és ez a színpadon való gyógyulás egy nagy humbug... na, ezzel azt akarám kihámozni, hogy ha van vírus, ha nincs, az egészségünkre vigyázzunk, mert semmi se teszi olyan védtelenné az embert, mint egy betegség, ami ágynak dönt... s az a méreg meg aggódás, ami vele jár, eléggé legyengíti a teremtés koronáját.
azt hiszem kiírtam magam, helyzetet jelentettem, figyelmet felhívtam, mostmár csak az van hátra, hogy elmenjek aludni, mert tudom, hogy van egy ember, akinek megígértem, hogy igyekszem kipihenni magam, s amit neki megígérek, azt a lehető legnagyobb mértékben szeretem betartani. a legközelebbi bejegyzésig is, várjuk együtt a fehér és puha takaró melegét, aminek közönségesen hó a neve. és ha lassan is, de telnek a napok, órák, percek... s hamarosan ismét láthatom azt a nagyon kedves arcot, ami beégette magát a gondolataimba...
1 megjegyzés:
Jaj te Saci mikor láthatlak már élőben...már mint szinpadon bevetés közben...jajjaj te Saci remélem majd egyszer jártok erre fele s akkor biztos, hogy megnézlek. S addig is vigyáz ezekkel a desznó s mindenféle influenzával...jha es igyal cékla levet:P
Megjegyzés küldése