az utóbbi napokban, mikor már nagyon eluralkodott rajtam a szomorúság elindítottam a Micimackó visszatér című klasszikust. nem tudom, de ezek az ártatlan kis figurák, az ők kis butaságaikkal annyi igazat tudnak mondani. s valahogy mindig sikerül jobb kedvre deríteni a kicsi lelkem. olyan egyszerűen tudnak még őszinték lenni. semmi flinc-flanc nincs bennük, csak kimondják amit éreznek. talán ezért szeretem annyira Micimackót. ha valaki szomorúnak érzi magát, nézzen Micimackót, igazi terápia. s hogy kedvet kapjatok hozzá, íme néhány idézet a filmből:
" örökké nem is tart soká, csak vélem légy" " így lesz a te meg én egy mi a dal végén immár örökkétik"
" hol vagy? itt? ott? vagy hol? vagy valahol?"
" úgy kérlek, hogy jöjjél el hozzám, hiszen elvesznék nélküled én, sok csillagot megkértem már, nem hallgatott meg, igy csak már, álmaimban látlak én, bármerre is járj."
" ugyancsak rejtélyes dolog ez, de szinte... szinte olyan mintha el se hagytál volna, de ez nem lehet, ez képtelenség. vagy mégis lehet?! hátha ittvagy csakugyan, noha elváltunk, te mégis velem vagy... mert az a hely ahol te vagy, az nincs a térképen, s ennek bizony örülünk MI"
" mindenfelé keresgéltünk, de csupa olyan helyen kerestünk, ahol nem voltál, és amikor olyan helyen kerestünk volna ahol voltál..."
" egyszer pedig nagyon magányosnak éreztem magam, és akkor rád gondoltam Micimackó."
" visszajövök, ha megvársz. megígéred, hogy itt leszel? mindig? száz éves koromban is?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése