május

a hétvégén voltam otthon... május elseje volt... mikor leszálltam a buszról, abban reménykedtem, hogy olyan lesz a falu, mint emlékeimben élt a május elseji pompa... csalódnom kellett. túl szép kép élt az emlékeimben, ahhoz képest ami fogadott. régebb már a faluvégén pompáztak a zöld ágak a kapuk előtt, zöldé varázsolva a falut. most azonban a faluvégén nincs lány, akinek tehetnének. aztán kicsit haladva a falu piaca felé, hát az egyik utca végében ott pompáztak a frissen vágott zöld ágak, s akkor olyan jóleső érzés szaladt végig rajtam, hogy azért nem engedik kihalni ezt a régi hagyományt. mikor én is még konfirmálás előtt voltam, s a kapunk előtt 12 db.zöld ág díszelgett, s kettő belőle akkora, mint a házunk... olyan büszke voltam, hogy nekem mennyi van, s milyen nagyok. s mentünk számolni, h kinek hányat tettek. egy titkos versengés folyt, hogy kinek hány legény tett. s mikor karácsonyfalváról is kaptam.... na az volt az igazi meglepetés, aztán az, hogy konfirmálás után is megleptek eggyel, talán már9-es voltam, s kaptam egy párat, még akkor is. nem tudom miért, de olyan jól esett visszaemlékezni erre az időre, amint haladtam az utcán hazafelé. aztán eszembe jutott, hogy mennyien voltunk leányok, s abból hányan férjhez mentek, felnőttünk, nem virít zöld ág a házunk előtt, csak a szomszéd kapuban, milyen gyorsan kinőttünk ebből is. más dolgok váltak fontossá, de szép emlékek kerültek felszínre a zöld ág díszítette falu láttán.
hamar repül az idő... ma itt, holnap ott, holnapután ki tudja hol. ezért fontos emlékeket palackba zárva őrizgetni, s néha elnosztalgiázni, hogy... muszáj biztos pontokat lefektetni, mert gyorsan tovaszáll a huszon, s itt a harminc. el kell kezdeni élni, dolgozni, teremteni, alkotni, mert azt az időt éljük, hogy mindenért meg kell küzdeni. s huszonévesen le kell tenni az alapokat, hogy legyen mire lassan építgetni, hogy harminc után már csak a tetőt kelljen felhúzni. nem szabad a szülőktől várni a megoldást, nagyok lettünk, ki kell próbálni a szárnyakat, legyeket kell fogni, a megélhetésért, a holnapért kell repülni, hiszen eljött az idő. felnőni látszunk, vagy már fel is nőttünk, csak nem akarjuk tudomásul venni. de nem díszeleg zöld ág a kapu előtt, nem viselünk székelyruhát szüretkor, önállóvá kell váljunk. ez most a dolgunk, végezzük el becsületesen. május van, szerelem, tavaszvég, zöldülő természet, virágzó kertek, minden fejlődik, önállósul, mi is lassan nyárba lépünk, mint a természet. ez a rend, így kell lenni. élvezzük a tavasz utolsó hónapját, aztán lépjünk a tettek mezejére... mindkét értelemben...
kellemes májusolást mindenkinek... államvizsga írogatást, sétálást, nyárvárást, ballagást, munkaszerzést, mesterizést, s mindent ami kell a napi mosolygáshoz:)