jó szar

nem péntek 13, de hasonlóan kegyetlenül szerencsétlen, és kimodhatatlanul rossz nap áll mögöttem, vagyis remélem, hogy vége. még jöhet rosszabb, de akkor én... nem tudom... valahogy ez nem az én évem, azt hiszem. de hogy ez nem az én napom volt, abban már biztos vagyok. régen éreztem magam ennyire gyengének, sebezhetőnek és főleg magányosnak. azt éreztem, hogy ennél már csak akkor lennék magányosabb, ha a gondolataimat is elvennék tőlem, amik elvittek a jelenből. ma, kibukott belőlem három év minden elnyomott szarja, minden fájdalma, és minden igazságtalansága. kibukott, mert ki kellett jönnie. az erős vagyok, bírom én, ne se törődj megoldom a bajt, ha kell fél lábon, fejen állva, is meg csinálom Saci feladta. három évig telt a pohár, csak sajnos olyankor történt mindez, s olyan személy előtt, aki nem ezt érdemelte tőlem... csak miután a fejem leordították, szó szerint, szemembe vágták, hogy szószátyár fruska vagyok, nemigazán volt jó kedvem. tudom, hogy az illető nem rosszindulatúan tette, csak ez ma egy olyan nap volt. s ezután jött a lavina. jött ez egész napos, nem tudom megállni, hogy ne sírjak, a pofázás, a mérgelődés magamra, hogy jó lenne, ha... aztán... nagyon rossz volt, azt éreztem, hogy az, aki segíteni tudna, nincs itt, akinek kipanaszkodhatnám esetleg magam, nincs itt, aki megértene az nincs itt, aki, ha átölelne, esetleg jobb lenne, nincs itt, s így lassan lebontottam, s rájöttem: senki nincs itt, akire szükségem lenne. utolsó kétségbeesésemben a telefonomat kézbevéve, pötyögtem egy SMS-t, remélve, hogy feldob, ha kiírom, ha nem is mindet, de, hogy jó egy szar napom van, nem sikerült. hát igen, nem az én napom volt. sírtam ma eleget, azt hiszem. de csak vége lesz ennek is, már csak szombatig kell kibírni, aztán még 17nap... s akkor már szinte vége... lehet, hogy ami ezután jön se lesz könnyebb, de azt tudom, még egyszer olyan hülye nem leszek, hogy három évig én legyek egy évfolyam Teréz anyuja... elvégzem a saját dolgom, s mindenki másét magasról... s talán jobb lesz, több időm lesz magammal foglalkozni... vagy legalábbis több időm lesz arra, hogy boldog legyek, s így talán nem kell délutánokat átkönnyezni, mert balfasz vagyok... tanuljatok a hibámból...