mosolyanjó

mikor az ember valakit fontosnak érez, azt nagyon tudja hiányolni, főleg olyan napok után, amit egymás után sok mosolygással, szeretettel töltöttek el. valljuk be, mindannyian voltunk már úgy, hogy egy hétvége után azt éreztük, hogy olyan üres lett minden, mintha valami hiányozna, egy szó, egy ölelés, egy mosoly, egy bármi, ami azt a hétvégét olyanná tette, hogy nehéz lenne megismételni. s ilyenkor nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. egy kellemes társaság, egy séta a kivilágított városban, egy szélfútt vasárnapon jóleső semmittevés. néha ennyi is elég ahhoz, hogy mindez hiányozzon. mi kell, hogy mindez megtörténjen? semmi nagy, mindenkinek más recept válik be. nekem személy szerint sok szeretet, jókedv kell. a többi majd kialakul magától. persze egyedül ezt nehéz megvalósítani, mindenképp kell minden receptben lennie egy Ő, ŐK-nek, ami nem feltétlen a nagy Ő, hanem az az Ő, akinek egyszerű jelenléte már emel a hangulat szintjén. mindenkinek van egy ilyen Ő-je, csak sokan nem veszik észre, sokan fontosabbnak tartanak látszatbeli dolgokat, mint azokat, amik lélekből, szívből jönnek, s előre teszik az anyagit a lelki helyett. ilyenkor ritkán születnek ilyen hétvégék, amik maradandó emlékként rögzülnek "agyunk tekervényes csőrendszerében". kívánom, hogy mindenki megtalálja azt, aki maradandóan mosolyt képes varázsolni az arcokra. járjon mindenki nyitott szívvel, mert a szem ritkán fedezi fel az ilyen Ő-ket. legyen mindenkinek színes színpompában színeződő ősze, ahol nemcsak a természet, hanem a mindennapok is színesebbnél színesebb mosolyok kíséretében telnek el. ha már eljön a hideg, legalább egy meleg mosollyal varázsoljunk kellemes légkört a fagyos lelkekbe. MOSOLYOGJUNK, és hallgassunk jó zenét, mint például amilyent a Fűszál játszik.

23 éves csodálatosságom...

23 éves csodálatosságom: nem ezt, nem azt, hanem munkát akar...

mindenkinek, aki szeret...

mikor az ember egyedül van, s valakit megismer, és az az ellenkező nem táborát gazdagítja, akarat ellenére felméri, hogy menyire tetszik neki, mennyire az esete, mekkorát dobban a szíve, mikor először meghallja a hangját, mekkora lélegzet elég ahhoz, hogy megszólaljon, s mennyire izzad a tenyere, miközben bemutatkozáshoz nyújtja jobb kezét. igen, beleszagol a levegőbe, mikor az illető elmegy mellette, megvizsgálja tetőtől talpig, nem a szemébe néz mélyen, mert ahhoz nincs bátorsága. egyszerűen megvizsgálja, hogy megfelel-e az önmagában felállított lista követelményeinek. így indul az ismerkedés, ez az első lépcsőfok, ahogy az elemzők mondanák. igenám, csak... ez sose ilyen egyszerű. és most nem erről szeretnék itt értekezni, hanem arról, amikor már ezen régen túl vagyunk, mikor már a lelkünket ünneplőbe öltözteti az Ő jelenléte. arról, mikor már túl vagyunk az első kézfogáson, az első ölelésen, az első száj-a-szájon. arról, mikor mellé fekszel le este, s reggel az ő arcát látod meg először, s éjszaka, ha azt érzed, hogy fázol, s egyedül vagy, odabújva hozzá, meghallod a csillagok ragyogását. erről szeretnék írni.
mikor az ember megszeret valakit, minden más lesz. de mi az, hogy szeretni? annyi sablon van használatban, én most megpróbálom megfogalmazni, hogy nekem mit jelent az, hogy SZERETLEK, mit takar, mikor kimondom. lehet fura lesz, amit most leírok ezzel kapcsolatosan, de nekem ezt jelenti: két őszhajú, életük nagy részét már megismert ember, kéz a kézben sétája, a délutáni ködös napsütésben; egy hangos vízesés, csendes csobogása; egy hosszú csend, melyben két szempár könnyesen mosolyog; egy doromboló macska puha melege; a hideg éjszakában, egy csendes sóhaj; egy ismeretlen dallam harmóniája; de legfőképp két árnyék egymásba fonódása, a déli harangszó énekére.
számomra ennyi mindent jelent ez a szó, és ebben benne van minden, amit érzek, ha ezt mondom. s mikor a jövőmre gondolok, nem látok mást, mint egy ház tornácán üldögélő ősz hajú házaspárt, akiknek lábainál unokák üldögélnek, s arcukon ott az a mosoly, ami még nem tud hazudni. nem tudom, milyen másnál a szerelem, mit érez, mikor szeret, s meddig érzi azt, én csak azt tudom, hogy még most is repkedő pillangókkal a hasamban várom a csütörtök estét, és összeszorított fogakkal zárom vissza a kaput péntek reggel, annak ellenére, hogy pár óra múlva ismét pillangó invázió támadja meg a gyomrom.
azt mondja mindenki, hogy az ember csak egyszer tud igazán szeretni, a többi már csak annak az utánzata. azt hittem, hogy ez tényleg így van, s bebizonyosodni is látszott ez a feltevés, de most... most megdőlt. vagy pedig az nem volt az igazán szeretem alkalom. azt viszont tudom, hogy nem szeretném elrontani ezt a kellemes meleget, ezt a pezsdítő áramlást, ezt a...
s végül már csak annyit szeretnék mondani, azoknak akik szeretnek, hogy szívből tegyék, s őszintén, ne engedjék, hogy a pillangók kihaljanak a hasból, mert az nem sok jót sejtet. becsüljék meg azt, akinek a kezét fogják, s ha azt a hangot hallják, hogy erősebben, akkor szorítsák jobban, de ha mást súg az a hang, akkor le kell ülni gondolkozni, nem jó erőltetni semmit, mert négy emberi élet mehet tönkre... én azt hallom, hogy erősebben, s reménykedem, hogy a kéz tulajdonosa is ezeket hallja. mert hiába villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem!!!!

szerintem megéri

http://www.facebook.com/home.php?#!/event.php?eid=145528292144795&ref=nf
ez egy szakmai tábor, és akit érdekel a mozgásművészet, annak ott a helye. jelentkezzetek, még a tábor várja a lakókat. szóval ne késlekedjetek, ingyenes, tehát még sörre is jut pénz. :o) s egyetem kezdete előtt jól jön egy kis belerázódás:) aki teheti, hirdesse, terjessze a hírt. elsőévesek is jelentkezzenek. az képek a tábor helyszínen készültek, a táj festői, tehát...tényleg ne hagyjátok ki.

mese nagyoknak...

once upon a time, kezdené az angol, hol volt, hol nem volt, írná egy magyar, s hó vót, hó nem vót, írná egy székely. ez nem így kezdődik, itt nincs hol volt, hol nem volt, itt minden van. tulajdonképpen a mai világ problémáiról szeretnék pár szót szólni, arról, ami engem nem hagy nyugodni. mostanában elég sokat buszozom, s látok ezt-azt. főleg sok szemetet az út mellett. egyszerűen nem tudom megérteni, hogy a főút mellé, hol nincs település, hogy kerül szeméthegy, mikor szinte minden faluban jár már szemetes autó, ami összeszedi a felesleges hulladékot, hogy NE KELLJEN azzal tarkítani a természetet, s ennek ellenére mégis... nem kell akkor sírni, hogy a víz mindent elvitt, nem termett semmi a mezőn, nagy a drágaság. míg nem tudunk vigyázni a környezetünkre, addig a természet visszavág. s jól teszi. a szemetet nem az erdő közt kell tárolni, hanem szemetes kukában, s egy meghatározott szemétgyűjtő helyre szállítani(nem egy általunk kinevezett szemétgyűjtőre gondolok, pl. a kénosi tető). nem tudom, hogy ilyenkor hol vannak a természetvédők, erre hivatott felügyelők, akik ezt büntetik, felügyelik, vagy tesznek ellene.
a másik dolog, ami határozottan zavar, az az egyes buszokon kötelezően hallgatni kell zene. mikor 27 km-en keresztül Notár Maryt, Románcok, s társaikat kell hallgassak, hát köszönöm szépen. nem tudom, hogy ha van rádió, miért nem mehet az, legalább"általános"zene megy, s nem ilyen szemét. annyit hallottam, hogy hull a diófa lapi, hogy éreztem Patakfalán leszállok, s gyalog megyek tovább. elég szomorú, hogy ide kerültünk... meg kellene válogatni a buszon hallgatandó zene listáját...
s még valami, ami busszos story. nekem semmi bajom az öregekkel, tisztelem őket, felnézek rájuk, DE. mikor jön egy vénasszony, aki elkési a buszt, s várni kell rá, s mikor felül, a már teli buszra, s helyet is kap, mert adnak neki, egész úton a fiatalok pofátlanságát ossza, hogy nem tanulták meg, hogy át kell adni a helyet, s otthonról csak viszik el a pénzt, s nem tanulnak, s pofátlanok... na azért... mit tud a mai fiatalokról? nemsokat. és a mai fiatal is úgy fizetett a jegyért mint ő, s még nyugdíjas jegye sincs, nem köteles felállni a székéről. egy ismerősnek én is felállok, szívesen, de egy ezeridegennek, aki a fiatalokat ossza, s szidja, annak soha. azért az öregek is magukba kellene nézzenek, mert a mai fiatalok se rosszabbak, mint ők voltak, csak szabadelvűbbek... ők titokban tették, mit tettek, ők meg bátrabbak, s ez a világ rendje.
na, kipanaszkodtam magam, de nagyon, s ha még valakitől meghallom, hogy nincs meg az államvizsgám, azért nem mentem vissza mesterizni, az orrát a diplomámba fogom dörgölni, hogy legyen immár megnyugodva...

hazajöttünk... mennyünk vissza...

mint írtam volt, egy hosszú hétvégére készültünk, ketten. mostmeg már itthon is vagyunk. milyen gyorsan telik az idő, ha az ember azzal van, akit szeret. péntek reggel már ott ébredtünk. régen voltam odafenn, s olyan érdekes volt, mindenki azt kérdezte: málnászni jöttünk? hát nem, mondtam én. aztán rájöttek, hogy nem a málnászás az elsődleges célunk, bár azt se hagytuk ki. már pénteken meghódítottuk a málnavészt, este egy jó beszélgetős sörözés után, nyugovóra hajtottuk a fejünk. jót tett az a friss levegő, aludtam, mint a bunda. másnap túrázás volt terítéken, Kossuth szikla, majd délutáni pihenés, majd esti séta, találtunk egy olyan házat, ami mindkettőnknek bejött... ismét megbizonyosodtam arról, hogy jó embernek fogom a kezét. az apró kis csodák halmaza... aztán a poén: éjjel egyig szalmakrumpli sütéses borozgatás. olyan gyorsan suhant az idő. vasárnap ismét irány a málnavész, két vödör málna lett az eredménye. ügyik vagyunk... bömböjj:o) aztán még egy film belefért az estébe, s indultunk haza. olyan rövidnek tűnt ez a három nap... ami biztos ISMÉTLÉSE KÖTELEZŐ.
nem kell tengerpart és vízibicikli, hogy jól érezzük magunkat: csak Ő és ÉN!!! köszönöm...

once upon a time

lassan egy éve már annak, hogy ez a bejegyzés megszületett: http://saccikae.blogspot.com/2009/08/ill-at.html azóta elrepült egy év, s az akkor megfogalmazott sorok, ma is érvényesek, sőt... sokminden történt azóta az este óta, lejártak az egyetemi évek, lejárt a tél, tavasz, ősz. most ismét nyár van, s épp egy hosszú hétvége áll előttünk. igen előttünk és nem előttem. ezt jó így leírni, de talán ennél is jobb érezni. nem akarok csöpögős mondatokba vegyülni, egyszerűen boldog vagyok, s mert az öröm osztódás útján terjed, s a bánat osztódás útján fogy, én megosztottam, hogy terjedjen. szép nyarat mindenkinek, és kellemes nyaralást!!!

lassan eljön az a pillanat, mikor megszökünk a világ szeme elől, s csak ketten leszünk, egymásnak, hogy reggel az első napsugár ébresszen, édes csókkal fűszerezve, s este a hold takarjon majd be, forró öleléssel kiegészítve. vagyis te én leszek, én meg te. egyek leszünk, távol a motorok zúgásától és a gyárak hangos robajától.

szentivánéji álom, képekben...

2010.júl.29-én, bemutattuk a mega produkciót, Shakespeare: Szentivánéji álom című drámáját. nem tudjuk megítélni milyen volt, inkább úgy fogalmaznánk, hogy vagy nagyon jól sikerült, vagy a közönség volt nagyon lelkes...

szép hétvége volt...

pedig minden olyan nagy volt, hideg, s én kicsi voltam, s fáztam, de akkor jött Ő, és már nem féltem, és nem fáztam, és kéz a kézben csak csodáltam a természet nagyságát...

jóban-rosszban

ők barátok, s mivel elválasztja őket az a fránya rácsos izé, megtalálták a módját annak, hogy együtt tudjanak aludni... hát igen... a barátság csodákra képes:)

egy kis nyár:)

népmegmozdulás

mire jók a fesztiválok? én nem vagyok fesztiválpárti, mert annyi olyan ember megfordul egy ilyen helyen, akiket a hátam közepére se kívánnék, hogy az felsorolhatatlan. de akkor mire jó? kell legyen valami értelme, mert annyian vannak, hogy az valami csuda. szerintem jó pénzköltés céljából, sok hülye ember egy rakáson, gyere lássuk őket céljából, lehet sokat szemetelni, céljából, nem üljünk otthon, mennyünk tömeget nézni céljából, s talán egyetlen pozitívum, hogy régi és meglévő ismerősökkel találkozol, együtt lehetsz a barátokkal. de ha csak ennyi az értelme, akkor nem jobb egy kerti-party-t szervezni, s ott összegyűlni? vagy beülni közösen egy kevésbé zajos helyre? lehet velem van a baj, de nekem ezek a népmegmozdulások nem tetszenek. alacsony színvonal(nem minden rendezvényre vonatkozik), sok szemét, részeg ember tömérdek.
annak van értelme, aminek van témája, s lehet belőle tanulni, szerintem. pl. Tusványos, Minimál party, stb. ahol a szórakozás mellett a poron kívül ragad is rád valami. lehet h tökjó, ha csak koncertek vannak, de kinek? én ha elmegyek egy ilyen úgymond táborba, akkor hadd tanuljak valamit, s tudjak többet a világról, vagy tévedek? mondjuk ízlés dolga.
egy biztos, nekem nem jön be egy ilyen összevissza menjünk ki a térre, s oszt lesz valami. inkább sétálok egyet, olvasok, filmet nézek, vagy alszom. de azért, hogy én is ott voltam, mondhassam majd, nem éri meg. de... ha azt vesszük, hogy mindegy hogy hol, csak a barátokkal legyek, akkor ezt is meg lehet szokni. s én ilyen vagyok, mindegy, hogy hol, s milyen céllal, csak vele legyek.

nyár

hűha, annyi minden történt, hogy csak na... először is LEÁLLAMVIZSGÁZTAM. ugye ugye milyen ügyes kislány vagyok. mostmár, hivatásos művésznő vagyok:o)), de ha még egyszer meghallom ezt a megszólítást... elbujdosom... ez is megvan, mégsincs este, mondom, ha kérdezik, aztán ha az iránt érdeklődnek, hogy mit csinálok ezután, azt mondom, hogy hát beállok a diplomás munkanélküliek sorába, hiszen olyan kevesen vannak:p na, de komolyan, munka kellene, amit keresgélek is, de nem találtam még semmit... ha esetleg valami rádiós munkáról hallotok, értesítsetek, mert érdekel:o)
aztán megérkezett a nyár is, vagy remélem megérkezett, mert hanem a narancssárga fürdőruhámat a szekrény viseli... meleg lett ismét, a sok eső, áradás után... fura nyár ez az idei. reméljük a folytatás jobb lesz, s kicsit lehet élvezni is ezt a napsütést, hisz jönnek a fesztigyárok, találkozok, buleeek. s ott nem a legjobb, ha nyakig fel sáros az ember.
nameg aztán, próbálunk ezerrel... kicsi csapatunk lelkes tagjai mosolyt varázsolnak az esős napokban a mogorva arcomra. olyan jó látni, hogy élvezik, vagy legalábbis, remélem nem csalnak a meglátásaim. kíváncsi vagyok az eredményre, de halkan megsúgom, hogy jónak ígérkezik.
végül annyi minden történik kicsiny falunkban, hogy azt hiszi az ember városon él. jöttek szekeresek, jönnek amerikaiak, konfirmáltak az ifjak, szóval aktiválódik a kicsi falu kevés népe, de ez jó.
s legvégül, lassan egy éve lesz a ill-at bejegyzés, s még ugyanaz a pillangórepkedős érzés kerít hatalmába ha készülni kezdek, vagy megszólal a különös éjszaka, vagy várok... ez jó.
kívánok kellemes nyarat mindenkinek, nem tudom mikor jelentkezem ismét, de majd írok, csak... nem keresek kifogásokat.

talán vannak még csodák... mesebeli lények, tündérek és manók, s csillagfényes éjszakán a félhold egyik sarkán csücsülő sipkás kisemberek, horgászbottal a kezükben, ahogy szerelmet horgásznak, neked és nekem...