hazajöttünk... mennyünk vissza...

mint írtam volt, egy hosszú hétvégére készültünk, ketten. mostmeg már itthon is vagyunk. milyen gyorsan telik az idő, ha az ember azzal van, akit szeret. péntek reggel már ott ébredtünk. régen voltam odafenn, s olyan érdekes volt, mindenki azt kérdezte: málnászni jöttünk? hát nem, mondtam én. aztán rájöttek, hogy nem a málnászás az elsődleges célunk, bár azt se hagytuk ki. már pénteken meghódítottuk a málnavészt, este egy jó beszélgetős sörözés után, nyugovóra hajtottuk a fejünk. jót tett az a friss levegő, aludtam, mint a bunda. másnap túrázás volt terítéken, Kossuth szikla, majd délutáni pihenés, majd esti séta, találtunk egy olyan házat, ami mindkettőnknek bejött... ismét megbizonyosodtam arról, hogy jó embernek fogom a kezét. az apró kis csodák halmaza... aztán a poén: éjjel egyig szalmakrumpli sütéses borozgatás. olyan gyorsan suhant az idő. vasárnap ismét irány a málnavész, két vödör málna lett az eredménye. ügyik vagyunk... bömböjj:o) aztán még egy film belefért az estébe, s indultunk haza. olyan rövidnek tűnt ez a három nap... ami biztos ISMÉTLÉSE KÖTELEZŐ.
nem kell tengerpart és vízibicikli, hogy jól érezzük magunkat: csak Ő és ÉN!!! köszönöm...