hűha, annyi minden történt, hogy csak na... először is LEÁLLAMVIZSGÁZTAM. ugye ugye milyen ügyes kislány vagyok. mostmár, hivatásos művésznő vagyok:o)), de ha még egyszer meghallom ezt a megszólítást... elbujdosom... ez is megvan, mégsincs este, mondom, ha kérdezik, aztán ha az iránt érdeklődnek, hogy mit csinálok ezután, azt mondom, hogy hát beállok a diplomás munkanélküliek sorába, hiszen olyan kevesen vannak:p na, de komolyan, munka kellene, amit keresgélek is, de nem találtam még semmit... ha esetleg valami rádiós munkáról hallotok, értesítsetek, mert érdekel:o)
aztán megérkezett a nyár is, vagy remélem megérkezett, mert hanem a narancssárga fürdőruhámat a szekrény viseli... meleg lett ismét, a sok eső, áradás után... fura nyár ez az idei. reméljük a folytatás jobb lesz, s kicsit lehet élvezni is ezt a napsütést, hisz jönnek a fesztigyárok, találkozok, buleeek. s ott nem a legjobb, ha nyakig fel sáros az ember.
nameg aztán, próbálunk ezerrel... kicsi csapatunk lelkes tagjai mosolyt varázsolnak az esős napokban a mogorva arcomra. olyan jó látni, hogy élvezik, vagy legalábbis, remélem nem csalnak a meglátásaim. kíváncsi vagyok az eredményre, de halkan megsúgom, hogy jónak ígérkezik.
végül annyi minden történik kicsiny falunkban, hogy azt hiszi az ember városon él. jöttek szekeresek, jönnek amerikaiak, konfirmáltak az ifjak, szóval aktiválódik a kicsi falu kevés népe, de ez jó.
s legvégül, lassan egy éve lesz a ill-at bejegyzés, s még ugyanaz a pillangórepkedős érzés kerít hatalmába ha készülni kezdek, vagy megszólal a különös éjszaka, vagy várok... ez jó.
kívánok kellemes nyarat mindenkinek, nem tudom mikor jelentkezem ismét, de majd írok, csak... nem keresek kifogásokat.
aztán megérkezett a nyár is, vagy remélem megérkezett, mert hanem a narancssárga fürdőruhámat a szekrény viseli... meleg lett ismét, a sok eső, áradás után... fura nyár ez az idei. reméljük a folytatás jobb lesz, s kicsit lehet élvezni is ezt a napsütést, hisz jönnek a fesztigyárok, találkozok, buleeek. s ott nem a legjobb, ha nyakig fel sáros az ember.
nameg aztán, próbálunk ezerrel... kicsi csapatunk lelkes tagjai mosolyt varázsolnak az esős napokban a mogorva arcomra. olyan jó látni, hogy élvezik, vagy legalábbis, remélem nem csalnak a meglátásaim. kíváncsi vagyok az eredményre, de halkan megsúgom, hogy jónak ígérkezik.
végül annyi minden történik kicsiny falunkban, hogy azt hiszi az ember városon él. jöttek szekeresek, jönnek amerikaiak, konfirmáltak az ifjak, szóval aktiválódik a kicsi falu kevés népe, de ez jó.
s legvégül, lassan egy éve lesz a ill-at bejegyzés, s még ugyanaz a pillangórepkedős érzés kerít hatalmába ha készülni kezdek, vagy megszólal a különös éjszaka, vagy várok... ez jó.
kívánok kellemes nyarat mindenkinek, nem tudom mikor jelentkezem ismét, de majd írok, csak... nem keresek kifogásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése