mikor az ember valakit fontosnak érez, azt nagyon tudja hiányolni, főleg olyan napok után, amit egymás után sok mosolygással, szeretettel töltöttek el. valljuk be, mindannyian voltunk már úgy, hogy egy hétvége után azt éreztük, hogy olyan üres lett minden, mintha valami hiányozna, egy szó, egy ölelés, egy mosoly, egy bármi, ami azt a hétvégét olyanná tette, hogy nehéz lenne megismételni. s ilyenkor nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. egy kellemes társaság, egy séta a kivilágított városban, egy szélfútt vasárnapon jóleső semmittevés. néha ennyi is elég ahhoz, hogy mindez hiányozzon. mi kell, hogy mindez megtörténjen? semmi nagy, mindenkinek más recept válik be. nekem személy szerint sok szeretet, jókedv kell. a többi majd kialakul magától. persze egyedül ezt nehéz megvalósítani, mindenképp kell minden receptben lennie egy Ő, ŐK-nek, ami nem feltétlen a nagy Ő, hanem az az Ő, akinek egyszerű jelenléte már emel a hangulat szintjén. mindenkinek van egy ilyen Ő-je, csak sokan nem veszik észre, sokan fontosabbnak tartanak látszatbeli dolgokat, mint azokat, amik lélekből, szívből jönnek, s előre teszik az anyagit a lelki helyett. ilyenkor ritkán születnek ilyen hétvégék, amik maradandó emlékként rögzülnek "agyunk tekervényes csőrendszerében". kívánom, hogy mindenki megtalálja azt, aki maradandóan mosolyt képes varázsolni az arcokra. járjon mindenki nyitott szívvel, mert a szem ritkán fedezi fel az ilyen Ő-ket. legyen mindenkinek színes színpompában színeződő ősze, ahol nemcsak a természet, hanem a mindennapok is színesebbnél színesebb mosolyok kíséretében telnek el. ha már eljön a hideg, legalább egy meleg mosollyal varázsoljunk kellemes légkört a fagyos lelkekbe. MOSOLYOGJUNK, és hallgassunk jó zenét, mint például amilyent a Fűszál játszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése