és ismét kurzus... és ismét ének, musical... és ismét... minél több ilyen dologban veszek részt, egyre jobban elbizonytalanodok, elgondolkodom, hogy, én tényleg tudok énekelni? vagy tényleg van hangom, vagy tényleg... és a válasz az sehol nincs... ha eddig azt is hittem, hogy van egy kis hallásom, s valamit tudok dúdolgatni, ma már azt se hiszem. megkérdezték ki nem tud énekelni, és felemeltem a kezem... nem tudok... eddig pont amilyen bátran zümmögtem, dalolgattam úton-útfélen, most pont annyira nem teszem. azt érzem, hogy ez nem az én reszortom, vannak akik sokkal jobban csinálják, értenek hozzá, én jobb ha maradok a csendes zenehallgatás mellett. igen, ez van. ha most belegondolok, pont amilyen magabíztos lány voltam ezelőtt 3-4 évvel, most pont olyan félénk, bizonytalan, tapogatózó lény lettem. mindent ezerszer átgondolok, s mindig azt érzem, hogy még mindig rosszul döntöttem... sehogy se vagyok önmagammal azonos, csak ha... igen, mellette magamnak érzem magam... de itt, az egyetemen, az órákon, a kurzusokon nem találom valós énemet. amit eddig úgy hittem, hogy menne nekem, szeretni tudnám, elúszott. már semmibe nem vagyok bíztos, csak abban, hogy valamit sikeresen megöltek bennem ezek az évek... tanultam, de sokat veszítettem ugyanakkor. ez a valamit valamiért, túl nagy ár volt. de talán majd egyszer... egyszer csak szebb lesz a holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése